Régóta ismerjük egymást, mégis egy sor új dolgot tudtam meg rólad mostanában. Annak idején te is újságíróként dolgoztál, aztán kitanultad az aromaterápiát, a sminkes szakmát és egy ideje festőként is tevékenykedsz. Hogyan jutottál el idáig?
Igazából sminkes az eredeti szakmám, onnan érkeztem a női magazinok világába, az aromaterapeuta képzést mellette végeztem el, mindkettővel foglalkoztam, és foglalkozom azóta is. A festés és a különböző képzőművészetek úgy általában mindig is az életem részei voltak kisgyerekkorom óta. A rajzolástól kezdve a kerámiázáson keresztül az ezüst ékszerművességig sok mindent megtanultam, de ezeket csak hobbiszinten csináltam, mert a megélhetést biztosító munka mindig nagyobb hangsúlyt kapott. Pár éve éreztem, hogy ezen nagyon szeretnék változtatni, mert bár sok mindent szerettem a munkámban, és rengeteget adott, azt a fajta kreativitást, szabadságot, amire vágytam, sem benne, sem mellette nem tudtam megélni. A biztosból nehéz felállni, főleg, ha majdnem 15 év van az ember mögött egy szakmában, így végül nem én álltam fel, hanem megváltak tőlem 2019 októberében. Nem volt kérdés, hogy akkor én most nem csak azt a bizonyos magazint hagyom magam mögött, hanem nagyjából ezt az egész hivatást is. Belevetettem magam mindabba, ami igazán lelkesít, inspirál, és amit én alakítok szabadon. Ez lett a festés és hozzájött a smink -aromaterápia - és mindfulness oktatás egy online kurzus keretében.
Ha megkérdik, hogy mivel foglalkozol, mit válaszolsz?
Nem gondolom magam egyiknek vagy másiknak, mindegyik vagyok, és persze még sok minden más is. Szerintem az embernek vannak alap tulajdonságai, tehetségei, melyek egész életében végigkísérik, és életszakasztól függően különböző módokon nyilvánulnak meg. Most a súlypont nálam a festésen és a tanításon, vagy inkább úgy fogalmaznék, a tapasztalatátadáson van. De ez változhat, és gondolom, fog is.
Láttam rólad egy riportfilmet, ebben szó esett a nehéz gyerekkorodról, válásról, családon belüli erőszakról. Mennyiben határozzák ezek meg a mai személyiséged, a művészeted?
Hogy honnan jön egy ember, az egész életére meghatározó marad, de kétféleképpen alakíthatja a személyiségét. Az egyik, ha hagyja, hogy a „hozott anyag” rányomja a bélyegét az életére. Lehet úgy élni, hogy a múlt fájdalmát képtelen vagy megdolgozni és elengedni, és majd ez tart életben, ez hatja át a mindennapjaid, a hangulatod és személyiséged legfőbb részévé válik. A másik, hogy mindez arra inspirál, hogy valami egészen mást, újat teremts magadnak, és ezért bármilyen eszközt megragadsz, bármivel hajlandó vagy szembesülni, csak hogy magad mögött hagyd a múltat. Nekem ez utóbbi a mozgatórugóm. Sok éve tartó folyamatos önismereti munkával egy a felmenőimétől merőben más életet, jövőt tudtam kialakítani magamnak, és ennek köszönhetem, hogy összességében kiegyensúlyozott, elégedett embernek mondhatom magam, hogy ma már szeretem, élvezem az életem. Különböző módszerek segítettek abban, hogy mostanra a múlt inkább csak egy történet számomra. Időnként felbukkan még egy-egy nehéz érzés, de vannak gyakorlatok, melyekkel pár perc alatt át tudom alakítani őket. Szerintem, attól, amit hozok magammal, empatikusabb, megértőbb, érzékenyebb vagyok. Mindig keresem az okokat, a jó szándékot a tettek, szavak mögött, mert tudom, hogy sokszor a viselkedésünk a régi fájdalmainkat takarja csupán. Mindegy, honnan jön az ember, ha elég lelki ereje és akarata van, bármit meg tud változtatni, legfőképp önmagát. Az a mondás, hogy az emberek nem változnak, egy badarság. Maximum nem tudják, hogyan tegyék, vagy nem akarnak. A képeim is ennek a meghaladását adják vissza. Valódi önmagunk újrafelfedezéséről szólnak.
A képeid egyre nagyobb sikert aratnak, mestere lettél az absztrakt technikának, miért pont ezt a stílust választottad?
Korábban aprólékos, részlet gazdag képeket festettem, főleg madarakat, virágokat. Visszanézve, hatalmas stressz volt számomra, hogy tökéletesnek kell lenniük, de ezt a korlátot persze én állítottam magamnak. Az önismereti út velejárója a szabadság vágyának megélése is, és ezt itt a festésben tudtam leghamarabb megtenni. Egy képemet a finishben rontottam el úgy, hogy nem tudtam már korrigálni, és dühömben a festőspatulával össze-vissza kentem a vásznat. Olyan felszabadító érzés volt, amit addig nem éreztem, és a végeredmény is annyira tetszett, hogy onnantól egy sor ilyen képet festettem. Azóta persze sokat változott a stílusom és a technikák, melyeket használok, de ez a szabadság az, amit szeretek az absztraktban és az, hogy bár mindig van bennem egy szándék, gondolat, érzés, amikor festek, és ez többnyire visszacseng a képekről, de bárki, aki ránéz, valami újat, lát bennük.
Kinek készíted a műved? Mi inspirál az alkotásban?
Amikor festek, szerelmes vagyok. A festés megtanította nekem, hogy a szerelem érzését nem csak egy ember iránt lehet érezni, hanem bármi iránt. Minden, amit szenvedéllyel csinálunk, abban ott van ez a tűz. A festés nekem egy randevú – a legjobb formámat teszem bele, hogy együtt – az anyagok és én – alkossunk valamit közösen. Persze, az is előfordul, hogy kidolgozok magamból egy negatív érzést, ám azokat a képeket nem adom tovább, mert igazából az a célom, hogy az a szeretet, szenvedély, amit a képekbe festek, továbbéljen, áramoljon majd abban az otthonban, ahová kerül.
Vannak színek, melyeket szinte minden esetben használsz, ilyen például az arany is. Mit szimbolizál?
Akrillal és vegyes technikával dolgozom, és különböző rétegeket, repedéseket alakítok ki a vásznon. Ezek számomra az életutunkat, tapasztalatainkat személyesítik meg, melynek során ránk rakódnak különböző érzések, szokások, szerepek. A rétegek és repedések alól felsejlő arany az ember igazi valóját szimbolizálja, azt a fényt, tökéletességet, szépséget, szeretet, amik mindannyian vagyunk. A többi réteg csak a történetünk, de az nem fedheti el teljesen sosem a fényt.A festés mellett elindítottál egy privát facebook csoport is The Happy You elnevezéssel, itt főként önismereti írásokkal, hasznos tanácsokkal jelentkezel. Mi a célja ennek a csoportnak?
Régóta szeretném továbbadni a tapasztalataimat, melyekre szert tettem, és pozitívan hatottak a saját életemre. Szerkesztőként a magazinokban is ezt tettem, de ott egy behatárolt témán, a szépségápoláson belül. Az utóbbi években a közvetlen környezetem, kollégáim, barátaim folyamatosan hozzám fordultak tanácsokért, látva azt, hogy a külvilágban történő nehézségek ellenére is meg tudom őrizni kiegyensúlyozottságomat, jókedvemet, lelkesedésemet. Sokan mondták, hogy taníthatnám mindezt nagyobb fórumon is, így év végén összeállítottam egy 3 modulból álló online kurzust nőknek. Ennek lényege, hogy fizikai szinten a smink segítségével, érzelmi szinten az aromaterápiával, és szellemi szinten tudatossággal segítek abban, hogy boldogabb önmagukká válhassanak. A csoport egyrészt a kurzus népszerűsítésének ad helyszínt, de emellett minden nap értékes tartalmat osztok meg a három modul témájában. Szerettem volna egy olyan női közösséget kialakítani, ahol odafigyelésre, kedvességre, szeretetre mutatunk példát, ahol kizárólag azokra a dolgokra fókuszálunk, ami emel bennünket.
Sok mindennel foglalkozol, ha be kellene határolnod mindezt, melyiket tennéd az első helyre?
Nehezet kérdeztél. Mindegyiket nagyon szeretem és szenvedéllyel csinálom. Talán azt mondanám inkább, hogy a harmónia megteremtésére törekszem, ezt igyekszem közvetíteni mindennel, amit csinálok. A képekkel, az oktatással is. Átadom azokat a nekem és másoknak is működő tippeket, eszközöket, szemléletet, amivel harmóniát tudunk teremteni az életünkben.
A pandémia időszaka mindenkire hatással volt, hogyan érintette a te életedet?
Amikor elbocsájtottak a munkahelyemről Dél-Spanyolországba készültem hosszútávra kiköltözni. El is kezdtem árulni a lakásomat azzal a szándékkal, hogy veszek egy kisebbet, amit kiadok majd, amíg távol vagyok. A lakáseladás közepén jött a pandémia, és úgy döntöttem, nem nehezítem meg a helyzetemet azzal, hogy új életet kezdek egy idegen országban, inkább kivárok. A véletlen hozta úgy, hogy végül a Római-parton vettem egy kis lakást, de akkor még nem gondoltam, hogy itt mindent megtalálok, amit kerestem: a vizet, a természet közelségét, a nyugalmat, barátságos közeget. Sokszor ragaszkodunk ahhoz, hogy az általunk elképzelt módon érkezzen meg a vágyunk, miközben számtalan formát ölthet, ami esetleg még kedvezőbb is számunkra. Nekem legfőképp ezt hozta a pandémia, hogy igazán megtanultam nézőpontot váltani. Persze, nekem is hiányoznak a külföldön élő családtagjaim, barátaim, a közösségi programok, de ugyanakkor mekkora csoda, hogy olyan világban élünk, ahol a technika segítségével láthatjuk, hallhatjuk egymást bármikor.
Mesélted, hogy napi szinten sokat meditálsz. Van más technikád is, ami a segítségedre van?
Inkább azt mondanám, rendszeresen meditálok, mert arra jöttem rá az évek alatt, hogy nem az a lényeg, hogy hosszú ideig kell meditálni, hanem hogy minden nap. Korábban több órát meditáltam, ma már húszperces meditációkat végzek, melyekkel kiürítem az elmémet. Ez abban segít, hogy tisztábban tudjak gondolkodni, hogy stresszhelyzetben is meg tudjam őrizni a nyugalmamat, és a megoldásra, ne a problémára figyeljek. Az immunrendszerem is erős lett, hiszen a stressz az, ami leginkább legyengíti. Meditálás után picit nyújtok néhány nagyon egyszerű jógagyakorlattal, aztán bekapcsolom a zenét – összeállítottam egy zenei listát dinamikus, pörgős dalokkal, melyeknek nagyon pozitív a szövege. Ezek rengeteg energiát adnak, miközben készítem a reggelimet, ezekre táncolok. De van olyan is, hogy pár percig csak tánc van. Minden más csak ezután jön, addig nem nézek üzeneteket, emaileket, semmit, csak magamra figyelek. Van egy esti rutinom is, ami csak rólam szól. Veszek egy illóolajos fürdőt, gyertyafénnyel, halk relaxációs zenével, befelé figyelek, összegzem a napot. Az aromaterápiát is napi szinten alkalmazom és 5 éve nincs tévém, nem nézek, olvasok híreket a neten sem. Eleinte nehéz volt, mert ez is egy szokás, ráadásul szinte mindenki csinálja, és én is féltem attól, hogy kimaradok, lemaradok valamiről. De azt is pontosan láttam, éreztem, mennyit árt nekem.
Ha a jövőbe nézel, mit látsz? Milyennek képzeled a napjaidat pár év múltán?
Most úgy érzem, szeretném azt a sok csodát, amit megélek, minden nap megosztani a szerelmemmel, és még az is lehet, hogy addigra saját családom lesz, de legalábbis a gyerekek, a velük való foglalkozás szeretném, ha az életem része lenne. Festeni is biztosan fogok, és a The Happy You vagy hát ennek az egésznek a szellemisége is valamilyen formában a mindennapjaimhoz fog tartozni.
