Vérnyomásunk percről percre, napszakra jellemzően váltakozik, valamint befolyásolhatják bizonyos külső körülmények is. Hipertónia betegségről akkor beszélhetünk, ha az orvosi rendelőben, nyugalmi állapotban, három különböző alkalommal, legalább egyhetes időközzel mért vérnyomás értékének átlaga eléri, vagy meghaladja a 140 Hgmm szisztolés, vagy 90 Hgmm diasztolés értéket. A diagnózis felállításához azért van szükség többszöri mérésre, mert a vérnyomásértékek spontán módon, jelentősen ingadozhatnak.
Tévhit, hogy a normális vérnyomás felső határát úgy számolhatjuk ki, hogy éveink számához hozzáadunk 100 Hgmm-t. Felnőttek esetében, életkortól függetlenül mindig a 140/90 Hgmm-es felső határértéket kell figyelembe venni, de otthoni vérnyomásmérés esetén már a 135/85 Hgmm-es érték is magasnak számít. Minél alacsonyabb a vérnyomás, annál kisebb a veszélye a szív- és érrendszeri szövődmények későbbi kialakulásának. Ezért az orvosi gyakorlatban nem önmagában a vérnyomás csökkentése, hanem a teljes kardiovaszkuláris kockázat mérséklése a cél.
A kezelőorvos mindezt szem előtt tartva állapítja meg az elérni kívánt vérnyomás célértéket. Figyelembe veszi továbbá azt is, hogy bizonyos rizikót jelentő állapotokban – például cukor-, szív-, vagy vesebetegség megléte esetén – eleve alacsonyabb vérnyomásérték elérésére van szükség. A kivizsgáláskor az orvos feltérképezi, hogy betegénél kialakult-e már érrendszeri károsodás, és felderíti, hogy a háttérben fennáll-e esetleg olyan kóros elváltozás – például pajzsmirigy-, vagy vesebetegség –, amely a magas vérnyomást okozhatja.
Kép: pixabay
Rezisztencia edzésnek nevezzük a szabad súlyokkal vagy ellenállással szemben végzett gyakorlatokat, amelyek nagyobb szerepet játszanak a vérnyomás csökkentésében, mint sokan gondolnák. Dr. Sztancsik Ilona, a Budai Kardioközpont kardiológusa, aneszteziológus, intenzív terapeuta az összefüggéseket ismertette.
