Elkezdjük tehát T. Leary személyiség-tipológiájának ismertetését. Ahogy írtam, kutatásai során a szerző - és sok munkatársa - 16 interperszonális (személyközi) alaptémát állapított meg. Ezek segítségével írta le az ilyen típusú viselkedést és magatartást, a következőképpen:
A. vezető, irányító
B. öntörvényű, narcisztikus
C. versengő, másokat kizsákmányoló
D. bűntető, ellenséges
E. agresszív, szadisztikus
F. lázadó, nonkonformis
G. bizalmatlan, kétkedő
H. önbűntető, mazochisztikus
I. gyenge, önalávető
J. könnyen irányítható
K. függő, ragaszkodó
L. kooperatív
M. szeretetteljes
N. gondoskodó
O. nagylelkű
P. sikeres, csodálatot keltő magatartás jellemezhet egy-egy embert.
Két-két alaptémát összevonva 8 osztályt határozott meg Leary, mindegyiket 2 betűvel jelölve. Minden osztály két formáját is képviseli az adott interperszonális magtartásnak: a jól alkalmazkodó (adaptív) és az extrém-intenzív, patológiás, maladaptív (kóros erősségű vagy irányultságú, rosszul alkalmazkodó) formát.
A mai dolgozatban szereplő, az A és a P magatartás összevonásával létrejött "AP: vezető, autokratikus" elnevezésű osztálynál az A betű a vezető, irányító, míg a P a sikeres, csodálatot keltő magatartásra utal.
Az első szó, a "vezető" a lelkileg (mentálhigiénesen) egészséges, jól alkalmazkodó személyt; a második szó, az "autokratikus" pedig az olyan embert jelzi, aki kórosan ragaszkodik a vezetéshez, akinek mindegy, hogy milyen egységet vezet, csak vezethessen, aki a pincérnek külön jattot ad, hogy az - hangosan - doktor, főmérnök, igazgató stb. úrnak szólítsa, tehát akivel "valami gond van".
A két viselkedés- és magatartásbeli stratégia között nem lehet éles határvonalat húzni. Lehetnek valakinek gyengéi, allűrjei (de ettől még jó vezető), és lehet valaki kitűnő szakember (akár úgy is, mint vezetőképzőt is végzett mérnök, orvos, stb.), de kórosan hatalomfüggő, despota (zsarnok), akarnok kiskirály - tehát pszichológiailag alkalmatlan a vezetői munkára.
Nézzük mindezt egy kicsit részletesebben.
Az AP-személy (mert így is jelezzük a vezető, autokratikus személyiséget) adaptív formában egy hatékony (kompetens) embernek mutatkozik, aki erőt és dominanciát sugároz, akit tervszerűség, szervezettség jellemez. Magatartásának legkonstruktívabb megnyílvánulási formája a tanítás, példaadás. A társakból, partnerekből tiszteletet, engedelmességet hív elő, mert egyszerűen megérzik, hogy vezetésre, irányításra hivatott, hogy többet tud, mint ők, hogy jó a keze alatt dolgozni, rábízni magukat, ráhagyatkozni a tudására, tapasztalataira.
Maladaptív formában az autokratikus magatartás a jellemző a személyre. Ez abban nyilvánulhat meg, hogy minden áron fenn akarja tartja a szituáció kontrollját, túlszervezi önmaga és mások életét, fokozottan, már-már kórosan törekszik a tervszerűségre, a precizitásra, a bizonytalanság teljes elkerülésére, kizárására - mint tudjuk, megoldhatatlanul. A kontrollálhatatlan lehetőségekkel szemben ez a túlszervezettség ezért csak látszólagos, illuzórikus védelmet nyújt, a biztonságérzet tehát csak a felszínen, egyfajta autoszuggesztió formájában hat: bebeszéli magának az illető. Ez az a vezető, aki vagy az egyszerű, tanulatlan, könnyen befolyásolható embereket gyűjti maga köré (még inkább: alá), vagy igyekszik "megvenni", lekötelezni tanult, nála többet tudó munkatársait. Hatalma mindkét esetben ingatag: a butábbaktól kapott elismerés, dicséret, hajbókolás ugyanolyan kétes értékű, mint a megvett tanultak némasága, ami könnyen cinikusságba csap át. Kritikus helyzetben egyikükre sem számíthat az autokratikus vezető - aki ezt érzi is, ha nem is tudatosodik benne.
Ezért iszik, gyógyszerezi magát: feszültségét oldandó, vagy hyperszexualizál (s ez nemcsak férfiakra vonatkozik, lásd: "fehérmájú" autokratikus női vezetők), illetve fal, tömi magába az ételt. Az eredmény: pszichoszomatikus (idegi-lelki eredetű, de testi zavarokkal, tünetekkel, betegségekkel járó) panaszok, főleg szorongásos rohamok, fekélyek, bőrbetegségek, kóros elhízás, impotencia. Előfordulhatnak az én-idegenként megélt viselkedés-zavarok (Doki, ez nem én vagyok, én nem szoktam ilyen lenni): időnkénti alkoholizálás, (szerencse)játék-függőség, szexuális aberrációk. Sok közülük a kompulzív (kényszeres) személyiség. Erősen, gyakran kényszeresen azonosulnak a szülőkkel és/vagy az én-ideállal. A társakat gyengébbnek, önalárendelőbbnek tartják a ténylegesnél.
Tanácsom: aki képes felismerni, hogy akár csak részben is vonatkoznak rá a fentiek, kérje pszichológus, pszichoterapeuta segítségét. Akinek ilyen főnöke van, próbáljon váltani, de semmiképpen ne hagyja megvenni magát, vagy betörni a hajlongók kórusába.
Folytatjuk. Addig is konzultációs lehetőség:
(06-1) 24-00-117, 06-20-950-61-33, [email protected], [email protected].
