Ha a szépségről van szó, az arc az egyik legfontosabb. Lehet valakinek jó alakja, de a szépség elsősorban összhatást jelent, mely az első pillantással kezdődik, s az egészen apró részletekben is érződik. Főleg olyan korokban volt ez így, ahol a ruha nem sokat engedett láttatni.
A "szemüldek fekete széne": bizony a tekintet nem egyenlő a szemmel, a pillantás igézetéhez a szemöldök is hozzátartozik. A renszánsz korban, melyet Balassi híres sora is idéz, a szemöldök a nők különleges fegyvere volt.
Venus íjának nevezték, mely célba vesz, s kíméletlen pontossággal talál a férfi szívébe. Hogy miért? A 15-16. században a fiatalság annak minden tüzével az élet legfelségesebb ajándékának számított, amit bűn nem kiélvezni, ugyanakkor a nők tisztessége továbbra is féltett árucikk maradt.
A szerelmi történetek mindig társaságban kezdődtek - szemezéssel -, de kínosan vigyázni kellett, hogy a titkos kis jelecskék csak a címzett számára legyenek érthetőek. Nem csoda, ha az íves szemöldök a nők egyik legerotikusabb porcikája maradt a mai napig.
A nyak: a portréfestők alkotásairól ismerős beállítás: a hölgy feje picit féreszegve, s a ruha láttatni engedi, ahogyan a vállak vonala a nyak vonalával összeível. Itt a legfinomabb a bőr, tipikus erogén zóna. Nem véletlenül találkozunk oly gyakran regényekben a "gyenge" női nyak "pihéivel".
Eltávolodva Európától, a gésák világában szó szerint a nyak volt a legerotikusabb szimbólum: a kimonóba burkolt hölgy teste tökéletesen rejtett, ami kilátszik belőle, azt pedig rizsporréteg fedi - kivéve a tarkót. Ott mindig maradt egy tenyérnyi eleven, nyers bőr, mely vonzotta a tekintetet...
Haj: a nyakmenti pihéket említettük már, most legyen kicsit szó az erotikus hajviseletről. Kultúrája és korszaka válogatja, melyik frizura küld erotikus üzenetet: a hanyagul feltűzdelt, a fiúsra nyírott vagy éppen, ha már a gésáknál tartunk, a szorosan egymáshoz szorított két konty, közte piros szalaggal. Mintha csak félbevágott barack volna, s ezutóbbi erotikus üzenete, nos, azt hiszem, érthető.
A kéz: a nőknél, a férfiaknál egyaránt kulcsfontosságú, igenis figyeli a másik nem, ha bevalljuk, ha nem. Már Bovaryné is citrom levében áztatta az ujjbegyeit, hogy "fehér félholdacskákban" végződőjenek "mandula alakú körmei", megfelelve a kor elvárásainak.
Kezünk sok mindent elárul rólunk, ráadásul mindig szem előtt van, viseljen bár a tulajdonos kimonót, bikinit vagy nagyestélyit. Nem csoda, hogy a lelepleződéstől irtózó emberiség ez esetben is megtalálta a módot, miként rejtőzhetne el hatásosan: a 18-20. században kesztyűk, ma pedig műkörmök mögé.
