A tüdődaganat világszerte évente 1,3 millió ember haláláért felelős. Hazánkban a tüdőrák a leggyakrabban diagnosztizált rosszindulatú daganat, 2007-ben 10404 új esetet regisztráltak, a tüdőrák ugyanakkor a daganatos halálozásban is első helyen áll, sőt férfiak esetében a tüdőrák okozta halálozásban hazánk világelső.

A tüdőrák hajlamosító tényezői a dohányzás (a tüdőrákok 90%-ért felelős), a passzív dohányzás, valamint a környezeti tényezők: légszennyeződés, azbeszt, kristályos szilikátok, radon, aromás szénhidrátok, nehézfémek. A belélegzett káros anyagok először a tüdő öntisztító rendszerét, a csillószőrös hámsejteket pusztítják. A hámsejtekbe jutó rákkeltő anyagok megváltoztatják az örökítő anyag (DNS) szerkezetét. Ennek következtében a sejtek kontrollálatlan szaporodásnak indulnak, mely folyamat a sejtek rákos elfajulásának felel meg.

A tüdőrák alattomosan kialakuló megbetegedés. A korai stádium panaszmentes, az első intő jelek a rákos daganat fejlődése és gyógyíthatósága szempontjából sajnos általában már későn jelentkeznek. Korai stádiumban a betegek operálhatósága és gyógyulási esélyei sokkal jobbak. A tüdőrák legfontosabb tünetei a következők: nehézlégzés, vérköpés, krónikus köhögés, fogyás, fáradékonyság, visszatérő, nehezen gyógyuló tüdőgyulladás.

A tüdőrák diagnosztikája kapcsán többféle diagnosztikai eljárás létezik a betegség feltérképezése szempontjából:
• Képalkotó vizsgálatok: mellkasröntgennel kedvező elhelyezkedés esetén az 1 cm-es tüdőgóc már jól látható. A CT, MRI hasznos vizsgálat a tüdőben, mellkasban található és röntgennel nem kimutatható daganatok leképezésében. Segítségükkel kimutatható, ha a daganat a szervezet más részeire is ráterjedt.
• Hörgőtükrözés: A vizsgálat során egy üvegszáloptikás hajlékony csövet vezetnek le a légcsőn keresztül a hörgőkbe, így az orvos közvetlenül vizsgálhatja az elváltozást, segítségével mintavétel is végezhető.
• Patológiai vizsgálatok: A pontos diagnózis, a tumor szövettani típusának meghatározása a patológus feladata. A betegtől váladékot, sejt- vagy szövetmintát nyernek, melyet patológiai laboratóriumban vizsgálnak meg. A vizsgálat célja annak megállapítása, hogy a minta tartalmaz-e daganatos sejtet, és ha igen, milyen típusút.

A tüdőrák kezelésekor a műtét a legjobb esélyt adja a teljes gyógyulásra, ha a tüdőrákot korai stádiumban fedezték fel, amikor a daganat még kicsi és nem terjedt túl a tüdő állományán.

A sugárkezelés a tumor méretének csökkentésére, az elsődleges, vagy áttéti daganat által okozott tünetek enyhítésére szolgál.

A kemoterápia során gyógyszereket (citosztatikumokat) alkalmaznak, hogy megállítsák a daganatsejtek növekedését és osztódását. Mivel a citosztatikumok nem kizárólag a daganatsejteket pusztítják, hanem a szervezet egészséges, gyorsan osztódó sejtjeit is károsítják, így számos mellékhatást okoznak. A leggyakrabban károsított egészséges sejtek a csontvelő sejtjei, a gyomorbélrendszer hámsejtjei, valamint a bőrben található szőrtüszők sejtjei. A kemoterápiás gyógyszerek többsége okoz mellékhatást, ezek közül a leggyakoribbak: émelygés vagy hányás, hajhullás, fáradtság, fertőzések, vérzések.
Új gyógymódok – célzott biológiai terápiák

A modern, célzott, elsősorban a daganatsejtek működését gátló gyógyszerek leggyakoribb célpontjai a daganatsejtek felszínén megtalálható jelfogó molekulák, melyek a daganatsejtek halhatatlanságáért, fokozott osztódásáért, áttétképző hajlamáért felelős sejtműködéseket indítanak el. A célzott biológiai terápiás gyógyszerek így ezeket a sejtműködéseket függesztik fel.

Mivel ezek a gyógyszerek elsősorban a daganatsejteken fejtik ki hatásukat, az egészséges sejteket alig károsítják, mellékhatásaik csekélyek, a beteg életminőségét általában jelentősen javítják.

Különböző betegek eltérő daganatai a célzott terápiákra eltérően reagálnak. Egyesekben olyannyira hatékonyak, hogy még áttétes stádiumokban is korábban még csak nem is remélt hosszú távú túlélést képesek biztosítani.

Ahhoz, hogy ezek a modern célzott terápiák nagy hatékonysággal legyenek alkalmazhatók, meg kell találnunk azokat a betegeket, akik esetében a gyógyszer várhatóan hatékony lesz. Ezeknek a gyógyszereknek a segítségével ugyanis célzott, személyre szabott gyógyítást lehet végezni. Itt nagy jelentősége van a daganatok diagnosztizálását végző patológusnak, aki a diagnosztika legmodernebb fegyvertárát felvonultatva molekuláris vizsgálatok segítségével határozza meg, hogy mely beteg esetében mely célzott biológiai terápia alkalmazható/alkalmazandó.

• Érújdonképződés gátló kezelés

Klinikai vizsgálatok eredményei szerint az érképződés-gátlóval kiegészített gyógyszeres kezeléssel lehet elérni ma tüdőrákok esetében a leghosszabb túlélést
Az érképzés gátlás azt a forradalmi újítást jelenti, hogy ma már gyógyszeresen képesek vagyunk az új daganatos erek képződését meggátolni azáltal, hogy elvágjuk a daganat tápanyag utánpótlását biztosító érhálózatot. A gyógyszer hatását úgy lehetne szemléletesen leírni, hogy a daganatnak éppannyira szüksége van érellátásra, mint egy hadseregnek az utánpótlásra. Ha a daganat érellátását megszüntetjük, azaz megszakítjuk az utánpótlási útvonalakat, a daganat tápanyag hiányában "éhezik", majd sorvadni kezd.
2007 óta hazánkban is elérhető tüdőrákos betegek számára az a gyógyszeres érképződést gátló kezelés, mely specifikusan megköti a daganat által termelt érnövekedést előidéző anyagokat, ezáltal megakadályozza a daganat érképzését.

Az új erek képződése megáll, a daganat nem tud tovább növekedni, a daganat elkezd visszafejlődni. Fontos megjegyezni, hogy az érképződést gátló kezeléssel nem kell addig várni, amíg az egyéb kezelések kudarcba fulladnának, hanem a jobb hatás elérése érdekében minél korábban el kell kezdeni az adagolását.
Az érképződést gátló gyógyszer korszerű, célzott onkológiai kezelést tesz lehetővé. Nincsenek a kemoterápiára jellemző mellékhatásai (hajhullás, fokozott hajlam fertőzésekre stb.), a hatásmechanizmusából adódóan más jellegű mellékhatásai vannak, amiket a kezelőorvos nyomon tud követni a gondozás során. Érképződést gátló kezelés infúzióban kerül beadásra, 3 hetenként adagolva. Alkalmazásával a jelenlegi leghosszabb túlélési eredmények érhetőek el, jó életminőségben.

A tüdőrák kezelésében is sikerrel alkalmazott érképződésgátló gyógyszer 2007-ben hazánkban elnyerte a Magyar Kísérletes és Klinikai Farmakológiai Társaság által adományozott „Az Év Gyógyszere” díjat.

• Epidermális növekedési faktor receptor (EGFR) gátló kezelés

A normál, egészséges sejtekkel szemben a daganatsejteket szabályozatlan növekedés és szaporodás jellemzi. A kutatók a közelmúltban ennek a kórosan fokozott sejtműködésnek a hátterében több daganat esetében ― így a tüdőrákok egy részénél is ― olyan molekuláris eltéréseket találtak, melyek terápiás célpontként is felhasználhatók.

Az epidermális növekedési faktorok (EGF) ennek a folyamatnak az egyik legfontosabb jelátvivő molekulái. Az EGF a sejtfelszínen jelenlevő EGF receptorhoz kötődik. Ennek a receptornak a neve: humán epidermális növekedési faktor receptor (EGFR).

Az EGFR-t célzó gyógyszerek

Ma már rendelkezésünkre állnak olyan célzott, biológiai gyógyszerek, melyek blokkolják az EGFR-t. A receptor gátlásával elérhető, hogy a daganatsejtek szaporodása, a daganat növekedésének üteme lassuljon/leálljon. Ugyanakkor, mivel az EGFR jelentősen nagyobb mennyiségben található a rákos sejteken, mint az egészséges sejtek felszínén, a kezelés révén az egészséges sejtek alig károsodnak.

Azon előrehaladott, áttétes stádiumban lévő beteges esetében, akik EGFR-gátló kezelésére jelenleg hazánkban sor kerülhet, a gyógyszer segítségével korábban nem látott túlélési eredmények érhetők el.

További előnye a gyógyszernek, hogy napi egyszeri tabletta formájában szedhető, így kórházi kezelést nem igényel, jelentősen javítva a betegek életminőségét, akik így munkájukat, megszokott napi tevékenységüket folytathatják.

A kemoterápiákhoz képest a betegek a kezelést nagyon jól viselik, ugyanis a gyógyszer mellékhatásai általában enyhék és átmenetiek. Ez a célzott biológiai kezelés új reményt ad az előrehaladott tüdőrákok eddig rendkívül aggasztó kimenetelének javításában.

Ahhoz, hogy az EGFR-gátló kezelés nagy hatékonysággal legyen alkalmazható, meg kell találni azokat a betegeket, akik esetében a kezelés várhatóan eredményes lesz. Ebben nagy jelentősége van a daganatok diagnosztizálását végző patológusnak, aki a diagnosztika legmodernebb fegyvertárát felvonultatva molekuláris vizsgálatok segítségével határozza meg, hogy mely beteg esetében mely célzott biológiai terápia alkalmazható/alkalmazandó. Ezek a vizsgálatok, melyek ma már a rutin patológiai diagnosztika részét képezik, a beteg szervezetéből már korábban eltávolított szövetmintákon történnek, így további megterhelést a beteg számára nem jelentenek.