Eltompult érzékszerveinkkel néha már észre sem vesszük, mennyire természettől elszakadt világban élünk. A természet viszont pontosan észleli, mutatja, nincs ínyére ez a fajta kapcsolat a legfőbb főemlőssel. Újfajta kommunikációra van szükség.
Ha az ember mindarra képes lenne, amire az állatok, akkor nem lehetne ember. Képzeljük csak el, hogy szaglásunk - mint a kutyának - ezerszer lenne jobb, gyorsaságunk - mint a gepárdnak -, elérné a 80-100 kilométeres sebességet, hallásunk, mint a macskáé. Elviselhetetlen lenne az életünk, és elviselhetetlenek lennénk az élet, konkrét környezetünk számára. Egy ilyen "szuper lény" mindent tudna és érezne: ki mit mondott tíz-ötven méterrel arrébb, ki mikor szeretkezett - és kivel?-, mit takar a szomszéd udvarias mosolya stb. ilyen képességekkel felszállni egy zsúfolt metróra kész öngyilkosság, de legalább is maga az őrület.
Ahhoz, hogy emberek lehessünk, "lejjebb kellett adnunk". Természeti illetve természetfeletti érzékelésünk, tudásunk helyébe az elme, a megszerzett, illetve a (kollektív) tudattalanból örökölt-fel-felbukkanó tudás lépett. A modern ember mesterséges, maga teremtette környezetben, mesterséges - tehát nem természetes - illatok, szagok, ízek világában él. "Az emberi test és az emberi ösztönök fejlődéstörténete földtani korszakokat fog át. Történelmi ismereteink csupán pár lépésnyit világítanak meg abból az útból, amelynek hosszúsága kilométerek százezreire terjed." - írja Jung. Az az elképesztő gyorsaság és gyorsulás, amelyben az emberi nem - s ezen belül is a modernnek nevezett társadalmak - részesülnek környezetük átalakulása szempontjából az elmúlt pár ezer évben, már önmagában is elegendő ok a világtól és önmagunktól való teljes elidegenedésre.
Számosak - így például László Ervin -hangsúlyozzák, hogy a technika fejlődésével nem tudott lépést tartani az ember belső fejlődése. Sem szervezetileg-egészségileg, sem erkölcsileg. A természet feletti (látszólagos) hatalom és a saját magunk ismeretén alapuló szeretet-elfogadás nincs egyensúlyban. Valamiért, valamikor megbillent ez a kényes egyensúly. S egyetlen esélyünk a fennmaradásra, hogy egy új kommunikáció megteremtésével visszaállítjuk a megbomlott arányokat.
Könnyű és nehéz is a dolgunk. Könnyű, mert elég csupán nyitott szemmel, füllel járnunk. A természet és benne az állatok pontosan jelzik, hol tartunk. Az aids a madárinfluenza és a szivacsos agyvelőgyulladás (mindhárom állati indíttatású) egyaránt jelzik, hogy tévúton járunk és, hogy illúzó azt gondolni, hinni különválasztható az emberi és az állati faj jövője. Nem, össze vagyunk zárva - a Föld nevű reinkarnációs telepen. S ha nem hiszünk is a reinkarnációban, a jelek azt mutatják, az elhajított bumeráng már egy életen belül visszaérkezik.
Egy japán tudós - Dr. Masaru Emoto -, világhíres kísérletében bebizonyította: az egymás mellé állított palackokban lévő víz mikroszkopikus szerkezete a szerint mutatott zavaros, vagy harmonikus formát, hogy milyen zenét játszottak le közvetlen közelükben, sőt, hogy milyen - nyomtatott!!! - szavakat helyeztek melléjük. Mást mutatott a víz a "köszönöm"-re és mást a "Te hülye" szövegre. Ha egy szervetlen anyag erre képes, mit tudhat-érezhet egy növény, vagy egy emlősállat! A természetet nem lehet becsapni. Csak önmagunkat - s azt is csak rövidtávon.
S emiatt nehéz is a dolgunk. Mert a világ megmentését önmagunkkal érdemes kezdeni. A természettel ugyanis nem lehet fejből, csak szívből kommunikálni. A fejnehéz civilizáció iszonyatos pusztítást végzett saját környezetében. S ezzel önmagában is. Az említett egyetlen esély, ha sikerül ismét felébreszteni az önmagunkkal, benső énünkkel folytatott kommunikációt. (Ilyen például az álom, a megérzés, a meditáció.) A falak, szögesdrótok nem csak kinn, bent is épültek, épülnek. S annak arányában, ahogy meglátjuk, s eltávolítjuk a tömérdek ránk erőltetett maszkot, belénk nevelt (elő)ítéletet, ahogy megismerjük saját benső rendünket, ahogy visszatalálunk gyökereinkhez, úgy lesz valódi - s ez által megvalósítható igényünk is a külső rend és harmónia.
a cél tehát nem az, hogy visszamenjünk a fára - feltéve, hogy onnan jöttünk -, csupán az, hogy ezzel a megújult kommunikációs képességgel, érzékenységgel egy magasabb tudati szinten vissza tudjunk találni a természethez, Gaiához, a csendes, kitartó és kíméletlen kritikushoz. Az állatok életükkel szavaznak - tiltakoznak a megbomlott egyensúly miatt. Az egyetlen tudatos álltnak, az embernek ebben nem kéne követnie őket.
