A legtöbb ékszert családtagjainktól kapjuk ajándékba - egy felmérés szerint 59 százalékban -, több mint egyharmad részt vásárolunk saját magunknak, és mindössze 14 százaléknyit kapunk valaki mástól, például üzleti partnertől. Kicsit eltérő a helyzet, ha nemek szerint vizsgáljuk: a nők több ékszert vesznek önmaguknak, mint a férfiak, és a férfiaknál még jellemzőbb, mint összességében, hogy ha van ékszerük, akkor azt családtagtól kapták.

Meglévő ékszereink 90 százalékát itthon vásároltuk, és csak 10 százalékát külföldön; üzlettípusok szerint kétharmadát szaküzletben, egytizedét áruházban, mintegy 6 százalékát "kéz alól", további 3 százalékát piacon. A régiségkereskedések részaránya ki sem mutatható. A forgalom mintegy felét az arany ékszerek adják, ezt követi 20 százalékkal az ezüst; az összes többi - nemesfém ajándéktárgyak, gyöngysor, divatékszerek, drágaköves ékszerek stb. - osztozik a fennmaradó részen.

Az ékszerek fajtái szerint piacvezető a gyűrű (36 százalékkal), szeretjük a fülbevalókat (26 százalék), a nyakláncokat (23 százalék), de már kevésbé viselünk karkötőt (12 százalék), és az egyebek aránya részletesen nem kimutatható.

Hogy jó befektetés-e az ékszer?  Az biztos, hogy hosszabb távon megőrzi a befektetett pénz értékét. De éppen ezért, és a piac visszafogottsága miatt, egy ékszerbolt nyitása nem kecsegtet gyors meggazdagodással, mivel ez az egyik leginkább tőkeigényes szakma, ahol a leglassúbb a megtérülés.

A teljes hazai ékszerforgalom mintegy 70 százaléka import, ennek zöme olasz és török. Ez nem is csoda, hiszen e két ország diktálja a világban az aranyékszer-divatot: az évi 860 tonna arany felét Olasz-, 40 százalékát Törökországban dolgozzák fel, s az összes többi országban a maradék 10 százalékot.

A magyar ékszerek különlegessége az igényes kézi munka: mestereink évente másfél tonna aranyat munkálnak meg. Ugyanakkor az automatizált, precíziós gépsorokon készült "széria" termékek egy bizonyos minőségi kategórián belül nemcsak megfizethetőbbek, de akár szebbek is lehetnek. Nem véletlen, hogy a jelesebb hazai ékszerkészítők az egyedi alkotásaikat főként exportálják.

Persze az, hogy mit és hol lehet eladni, itt is elsősorban a fizetőképes kereslettől függ, továbbá a divattól és a tágabban értelmezett vásárlói szokásoktól. A magyar vevők konzervatívabbak, mint nyugat-európai társaik, és némi késéssel követik a nemzetközi trendeket.

A platina messziről - csakúgy, mint a fehérarany - hasonlít az ezüsthöz, ám a szakértő szem látja, hogy az aranynál is drágább anyagról van szó, s mivel keményfém, a megmunkálása is nehezebb, így jellemzően XXI. századi vonalú gyűrűk, nyakbavalók, karkötők készülnek belőle.

A szövetség adatai szerint a Magyarországon vásárolt ékszerek 80 százalékának ára 40 ezer forint alatt van, efölött, de még 100 ezer forint alatt további 18-19 százalék, és mindössze 1-2 százalék a 100 ezer forintnál drágább ékszerek aránya. Ezzel összhangban egy ékszer átlagsúlya nálunk 2-2,5 gramm.

A vevők széles köre kéri viszont azt, hogy a minél olcsóbb és kisebb súlyú ékszer tűnjön minél nagyobbnak. Keresettek a sok, apró kővel díszített ékszerek is,  és nagy divat a gyémánttól csak szakavatott szemmel megkülönböztethető, ám jóval olcsóbb cirkónia.

Van egy kisebb, ám lassan növekvő vevőkör, ezzel ellentétes igényekkel: ők azt várják el, hogy az ékszer legyen értékes, szép vonalú, elegáns, de ne feltűnő. Ez utóbbi csoport tagjai fedezték fel maguknak a már említett fehérarany és platina ékszereket.

Mire vigyázzon az, aki - divat ide vagy oda - mégis úgy dönt, hogy hagyományos arany ékszert szeretne ajándékba adni?

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy csak megbízható helyen vásároljon, olyan üzletben, ami az ünnepek után ugyanott megtalálható, mint előtte. Természetesen még ilyen boltokban is érdemes megnézni, hogy az ékszeren rajta vannak-e a jogszabályban előírt nemesfémjelek. Ha drágaköves ékszert választottunk, kérjük el a kőről a külön a garancialevelet, mert a legjobb szándék mellett is előfordulhat tévedés. Természetesen ne csak az árak szerint válogassunk, hanem képzeljük magunk elé annak a személyiségét, akinek az ékszert szánjuk, mert ha illik hozzá, szívesen viseli majd.

F. K. M.