Leary diagnosztikájában a B: öntörvényű, nárcisztikus és a C: versengő, másokat kizsákmányoló magatartás összevonása révén keletkezett a BC: versengő, nárcisztikus személyiség.

            Adaptív (jól alkalmazkodó) formában az ilyen személyiséget a függetlenség, és - Figyelem, fontos jelző következik! - az imponáló önállóság jellemzi.

            Maladaptív (rosszul alkalmazkodó) formában (más szavakkal extrém intenzitás esetén) gőgösség, önelégültség, öntörvényűség, exhibicionizmus (magamutogatás) jellemzi az ilyen férfit és/vagy nőt (a sorrend most nem az én udvariatlanságomra, hanem az előfordulási gyakoriságra utal). Konszummátor (~hivalkodva fogyasztó) az ilyen ember. Üzenete: A nyomomba nem jöhetsz, pubi!

            Ő az az ember, aki meg kell vegye a legújabb kocsit, kütyűt, piezo-elektromos akármit. S ezek mind olyan dolgok, amelyeket közszemlére lehet kitenni, hogy lássa a plebs: neki bejött, neki megvan, ő megszerezte, megengedheti magának, volt olyan ügyes... stb. Lehet, hogy otthon húszéves bútorok és gépek között él - de a "vendégeket" (értsd: akinek dicsekedni lehet) nem otthon, hanem egy méregdrága étteremben, bárban stb. fogadja. Lehet, hogy a felesége/férje kilós ruhát visel - de van néhány olyan darabja is, amit főleg akkor hord, ha vele, a konszummátorral van, mintegy az ő dekorációjaként, holdudvara gyanánt...

            Aki 160 és a halál között elmegy mellettünk a sztrádán egy országúti cirkálóban vagy egy alacsonyan repülő más csodagépben, de közben ránk villant egy győztes mosolyt, hogy "Így kell ezt csinálni, pubi", az biztosan BC-személyiség.

            Most kemény szavak következnek.

A maladaptív, konszummátor (lásd fentebb) BC-személyiség csak akkor érzi jól, akkor becsüli, értékeli pozitívan önmagát, ha tudja, érzi, hogy bennünk, hozzá képest földi, mezei halandókban kisebbrendűségi érzések dúlnak, a legyőzöttek keserű szájíze aláz, miközben irigység sápasztja arcunkat; és azért külön utáljuk magunkat, hogy bevállaljuk vagy nem, de csodáljuk is valahol ezt a minket lenéző, alacsonyan repülő csodamasinisztát, aki egy kicsit helyettünk is repül, és néz vissza azzal a kemény, összeszorított szájú győztes mosollyal...

Igen, a BC-személyiség státusza megszégyenít és sért, megaláz.

Őt ugyanakkor ez a státusz irányítja.

S a mi megalázottságunkért, megszégyenítésünkért, az érződő irigységünkért hajt az úton, a munkahelyén, a csajokra. S közben figyel minket. Több ellenségességet és nagyobb passzivitást tételez fel rólunk, mint amennyi bennünk van. Ezért is akar újra és újra megalázni; kerül, amibe kerül.

Mindent előteremt, ami szükséges ehhez, úgy, hogy soha, senkitől nem kér segítséget. Egyszerűen nem tudná elviselni, hogy segítségre, támogatásra vagy akárcsak bíztatásra szorul.

Őt csak ne bíztassuk, törődjünk a magunk piti dolgaival.

S ki kell mondani még egy kemény és elgondolkoztató dolgot: a BC-személyiség a  legritkábban beteg a másik 7 osztályhoz, vagyis az össznépességhez viszonyítva.

Mert kiéli, kihajtja, kigyűlölködi, győztes mosolyával kipréseli magából feszültségeit, negatív indulatait és agresszivitását.

A korábban hivatkozott exhibicionizmus működik szelepként és a "különb vagyok" tudata. Segít a "másokat kizsákmányoló" magatartás. Ahogy jön velünk szembe, a mi sávunkban egy-egy szabálytalan előzés során, fényszórózva, és bekalkulálva, hogy féltjük az életünket és az utasainkat s persze a kocsit is - és lassítunk, lehúzódunk mi.

Vígasztalhat-e az a tudat, hogy magányos?

Nem, egyrészt mert láthatóan jól viseli a magányt (néha jól is áll neki, s ő veszi ezeket az elismerő jelzéseket is), másrészt, mert a mi alapállásunk hibás, ha vigasztalást keresünk: az önzését erősítjük ezzel is.

Azt kellene mindig üzenni, éreztetni vele, hogy sajnáljuk, nagyon szánjuk őt - mert  nem tud szeretni, s mert nem képes érezni, hogy szeretik.

A szakirodalom és a praxisom is azt jelzi ugyanis, hogy ezek az emberek nagyon magányosak, és csak előttünk játsszák azt, hogy mindezt jól tűrik, sőt: őt akarják így... A valóság az, hogy félnek az érzésektől, mert kiszolgáltatottakká válnak azoktól - az ő normáik szerint -, ezért inkább a munkába, a versenyzésbe, a gyúrásba menekülnek (ez is segíti őket testi egészségük megőrzésében). Ám lelkileg sérültek mindannyian, s ez kifelé abban nyílvánul meg, hogy magányosak, vagy csak meghírdetetten érzelemmentes szexuális kapcsolataik vannak, gyermeket nem vállalnak, illetve, ha a státusz-szimbólum-hitük szerintük megköveteli azt, ún. hideg-megengedő stílusban nevelik.

Kérem az érintetteket, hogy ön- és partnerismereti kurzusra, valamint  személyiségfejlesztő pszichoterápiára próbálják rábírni BC ismerőseiket. Ha arra hivatkoznak, hogy ettől lesz majd ( még sikeresebb) csúcsmenedzser az illető, bevállalja.S lehet, hogy mire észrevenné a "cselt", már módosul az attitűdje.

Mert hadd fejezzem be most is optimistán, ugye nem felejtették el, hogy mindez tanult attitűd - tehát akár az ellentétébe is átfordítható.

Folytatjuk. Addig is konzultációs lehetőség:

       (06-1) 24-00-117, 06-20-950-61-33, [email protected], [email protected].