Már régóta bizonyított, hogy a szőlő kiváló egészségvédő, gyümölcs, must és bor formájában egyaránt, persze az utóbbi csak kis mennyiségben.
A gyümölcsben többfajta, jótékony hatású polifenol található, köztük szívizomvédő resveratrol is. Gyulladásgátlók, növelik a szervezet ellenálló képességét, segítenek a vérnyomás és a vércukorszint szabályozásában, rugalmasan tartják a véredényeket, és antioxidáns aktivitásúak is. Ez utóbbi segít a daganatos betegségek megelőzésében. A frissen facsart szőlőlé kúraszerű fogyasztását nemcsak megelőzésre, hanem a súlyosabb rákbetegségben szenvedőknek is ajánlják a szakemberek. Emellett a szőlőszemek a szervezet számára nélkülözhetetlen C-vitamint, többféle B-vitamint, P-vitamint - ami segíti a C-vitamin felszívódását, és erősíti a hajszálereket -, valamint káliumot és sokféle ásványi anyagot, többek között vasat, magnéziumot, rezet, cinket s a sejtek öregedését gátló szelént is tartalmaznak. Érdemes tehát ilyenkor, szüret idején bőséggel fogyasztani friss gyümölcs formájában, héjával-magjával, és legalább hetente 1-1 deci borral leöblíteni a finom vasárnapi ebédet.
Persze, a szőlő és a bor is legyen hazai, és ha lehet, biominőségű. Ne csábítsanak el az ilyenkor is kapható - a mediterrán országokból származó - hatalmas szemű szőlőfürtök! Ezekről már nem egy ellenőrzés során bebizonyosodott, hogy rendületlenül „duzzadó" küllemüket a legtöbbször mesterséges trükkökkel és főleg egészségre káros vegyi permetanyagokkal érik el, melyektől gondos mosással sem szabadíthatók meg teljesen. Ezzel szemben a bioszőlőt - és természetesen a belőle készült ivólevet, mustot, bort - bátran tehetjük az asztalra. Főleg a piros fajták közül válasszunk, mivel minél sötétebb a színük, a szőlő és a bor is annál gazdagabb az említett értékes anyagokban.
S hogy miben különbözik a bioszőlő és a biobor a hagyományostól?
A bioszőlészet alapja is - mint a többi biozöldségé, -gyümölcsé - a talaj és a növény kapcsolatára épül. A tápanyagmegkötés miatt a szőlőnek ugyanis éppúgy szüksége van speciális baktériumokra, mint ahogyan az emberi emésztéshez az enzimekre. Ha a talajt kémiai gyomirtókkal kezelik, a tőke nem képes felszívni a számára nélkülözhetetlen tápanyagokat. Ennek következményeként pedig az általa hozott termésből készült borban sem érződnek a „terroir" jellegzetességei, vagyis nincs meg az a felismerhető, egyedi jelleg, illat- és ízvilág, amely az adott talaj, mikroklíma és fekvés jellegzetességeiből alakul ki. Fontos alapfeltétel tehát, hogy a „szőlőültetvény" közelében ne legyen szennyező ipartelep vagy autópálya, és a talaj se legyen szennyezett. Ha mindez rendben van, akkor is csak az úgynevezett hároméves átállási időszak után kaphatja meg a szőlészet - ha minden egyéb feltételnek is megfelel - az „öko" minősítést.
A talaj természetes értékeinek őrzése mellett a bioszőlészetre is jellemző a kizárólag természetes anyagok - például földben érlelt tehéntrágya vagy porított szarvasmarhatülök-szaru - használata, és a talaj rendszeres szántása, ásása, a gyomok kaszálása. Az egészséges környezetben a növények ugyanis saját védekezőrendszerükkel képesek megküzdeni a gombás és egyéb betegségekkel szemben. S bár a bioszőlészetekben is használnak ritkán, kis mennyiségben ként és rezet, de atka- és rovarölő szert, gyomirtót, valamint felszívódó gombaölőt nem. A peronoszpóra és a rothadás ellen pedig már több helyen a tőkék finom agyagos permetezésével védekeznek. A természetes eljárásoknak köszönhetően a bioszőlőtermő területeken számos hasznos állat- és madárfaj él együtt, amelyek maguk is „besegítenek" a káros rovarok elszaporodásának féken tartásába, a különböző társnövények pedig növekedésük és bomlásuk során ásványi anyagokat juttatnak a szőlőtalajba anélkül, hogy szermaradványokkal terhelnék.
Ez az egészséges természetesség végigkíséri a biobor-készítés technológiáját is. Jellemző rá a minimális élesztő- és kén-dioxid-használat, hiszen a természetesen jelen lévő vadélesztő „működését" a biobor esetében nem zavarják meg gyomirtók vagy növényvédő szerek. A minőség megőrzését elősegítő ként is csak a fehérboroknál használnak, kis mennyiségben, hiszen a vörösboroknál a must és a szőlő héja együtt erjed, melynek során elegendő természetes tartósító anyag, úgynevezett tannin termelődik. Mindennek eredményeként a palackokba került bioborok a termelési és feldolgozási módszer és a vegyszerek hiány miatt természetesebbek, egészségesebbek hagyományos társaiknál, gazdagok ásványi anyagokban, nyomelemekben és vitaminokban.
A bioszőlőlevekre is érdemes jobban odafigyelni. Amíg ugyanis a hagyományos gyümölcslevek legtöbbje nem közvetlen gyümölcspréseléssel, hanem sűrítményből, aromafelhasználással, legtöbbször szintetikus vitamin hozzáadásával készül, addig a biolevekhez, így a szőlőléhez is tilos művitaminokat adagolni. A legjobb minőségű biogyümölcsleveket - melyek semmilyen tartósítószert, vizet, hozzáadott cukrot, egészségkárosító E anyagot nem tartalmaznak - úgynevezett enzimfeltárás nélküli préseléssel állítják elő, azonnal üvegekbe töltik, majd kíméletesen hőkezelik, így őrizve meg az eredeti gyümölcs életfontosságú alkotóelemeit.
Forrás: Biokosár Magazin, Magyar Biokultúra Szövetség.
A cikk a Konyha&Fürdő magazin 2009/4. számában jelent meg,
