Olaszország az európai divatdiktátorok egyik legpopulárisabb gyűjtőhelye. Minden nagyvárosban, de még a turisták által szívesen látogatott kisebb falvakban se lehet végigmenni az utcán anélkül, hogy ne botolnánk Gucci, D&G, Fiorucci boltokba. Az olaszok szeretik a divatot, és ez minden korosztályon kiütközik a maga módján.

Ha a kultúrához hasonló módon a divatot is "tömeg- és magas divatra" bontjuk, akkor Itáliában a tömegdivat képviselői egyértelműen a tinédzserek és a huszon évesek. Ez a réteg az olcsó, minőségileg nem épp kielégítő, de annál feltűnőbb ruhákat preferálja. Rikító színek és böhöm műanyag ékszerek virítanak az olasz ifjúság 90 százalékán. A gond csak az, hogy, ha mindenki feltűnő, idővel az szúr szemet, ha valaki nem az épp aktuális trend szerint öltözködik, de erre kevesen jönnek rá.

Ezért láthatunk az olasz utcákon egyen nadrágos, pólós, táskás tini csapatokat. Az olasz serdülők még a hajviseletüket is egymáshoz igazítják: a lányokon hosszú, egyenes, többnyire barna hajra, a fiúkon pedig felül rövid, oldalt kissé felnyírt, hátul hosszú trendi séróra lesz figyelmes a magyar "sokféleséghez" szokott turista. A tömegdivatot nemcsak az olcsó darabok képviselik, hanem az áraikkal az égboltot verő márkák farmerjai és sport cipői is.

Ez a fajta márkaőrület már az idősebb korosztály öltözködési szokásai felé mutat. Bár a nőknél a hosszú, barna haj soha nem megy ki a divatból, a "trend katonaság" alábbhagy, és a 25 év feletti nőneműek már igen ízlésesen válogatják össze ruhatárukat. A magyar standardtól eltérő módon minél idősebb egy nő, annál kifinomultabb, elegánsabb, csinosabb ruhákat ölt magára. Gucci és barátai tehát az olasz lakosság idősebb tagjainál érhetőek tetten.

A férfiaknál ugyanez a változás figyelhető meg. Míg tíz fiatalból nyolcon ugyanaz a típusú fél arcot beborító, terminátor szemüveg és trendin szakadt nadrág díszeleg, addig a felnőtt(ebb)ek öltözködése már inkább az ízlésről, mint a trend szabta szabályokról árulkodik.

Az olasz tinédzserekre jellemző divatőrületnek mégiscsak kell, hogy legyen valami pozitív hatása. Ami tizen-huszonévesen még őrület, az harminc-negyvenéves korra igényességgé transzformálódik. Ami a tiniken rikító, csiri-biri ruhadarabként jelenik meg, az nem más, mint az érdeklődés, a nyitottság az öltözködés felé, és ez is, mint sok más is, a korral visszafogottabbá válik.

Ahogy az emberek kiszakadnak a "csordából", és más szempontok alapján kezdik nézegetni a kirakatokat (például elkezdenek dolgozni, és ez más öltözködést kíván meg, mint az iskola), alábbhagy a trendiség, de megmarad a vágy a feltűnőségre - és ekkor születik meg a valóban egyedien öltözködő olasz férfi és nő.

Barsi Böbe