A hazájában már kultuszfiguraként tisztelt Tatyjana Tolsztajának nehéz lehetett nem íróvá válnia, hiszen a génjei meghatározták ezt, tudniillik apai nagyapjában Alekszey Tolsztont tisztelhetjük, nagyanyjában a finom hangú lírikust, Natalját, anyai nagyapjában pedig a költő-műfordítót, Mihail Lozinszkijt.

( De ezzel le is zárnám az orosz nevek hosszas felsorolását, mert a végén úgy teszik félre a cikkemet, mint én tettem félre legelőször a Bűn és bűnhődést, mert elment a kedvem az egésztől mikor is már az első oldalon nevek során kellett átrágnom magam. )

 Tolsztaját nyugodtan mondhatom az egyik legérdekesebb jelenkori orosz írónak, annak ellenére is, hogy igen későn kezdet bele a mesterségébe, hiszen 1983-ban debütált, 32 éves volt ekkor, bár tudom, hogy nőknél nem illik a korral dobálózni.

 Az azóta eltelt 22 esztendő alatt, az életműve távolról sem mondható veretesnek, ami persze a mennyiségi oldalát illeti, mindösszesen egy jó kötetre való elbeszélést, egy vaskos kötetre való esszét és egy regényt tudhat a háta mögött.

 Hogy a Kssz c. könyvét, M. Nagy Miklós fordításában magyar nyelven élvezhetünk, nem sokon múlott, hiszen ehhez kellett a magát egyre jobban észrevetető Ulpius-Ház fiatalos merészsége. Szerintem nem vállaltak ezen a remekbe szabott regény piacra dobásával akkora kockázatot, mint sok egyéb más kiadványukkal. Hiszen ha azt vesszük, hogy Oroszországban milyen piacképes ez a könyv, akkor különösebb veszteséggel nem is kell számolniuk, bár a történethez az is hozzátarozik, hogy miközben az írónő hazájában megkapta a nagyon nívósnak mondható Triumf irodalmi díjat, sőt a világban számtalan nyelvre lefordították műveit, Magyarországon ( leszámítva néhány szakmabelit ) jószerivel ismeretlen maradt.

 Hogy ez záros határidőn belül változni fog, biztosíték  ez a nagyformátumú és bátran ajánlható könyv.

 De hogy magáról a lényegről is szó essék:

Először is a cím választása, mert nem egyszerű: az orosz eredeti cím (Küsz) ugyanúgy nem jelent semmit, mint a magyar változata. Vagy talán mégis: a 'küsz' hangsor az orosz olvasó tudatában azonosul a kisz hangsorral, amely a macska hívószava. És hát a Kssz nem más, mint Oroszország és az orosz történelem - macska-egér harcként elmesélve.

 Tolsztaja 86-után fogott hozzá a regény írásához, a csernobili katasztrófa után. Az embereket több csoportra osztotta, túlélőkre, akik a sugárzás következtében nem tudnak meghalni és könyveket másolnak, amit a legfőbb vezér ír vagy fogalmaz újra.

Egérrel táplálkoznak, egérrel kereskednek, és egérből készült ruhában járnak.

 Mindezen utópiásnak ható elemek ellenére, az ábrázolt világ nagyon is a történelmi Oroszország eleimre hajaz.

 Tulajdonképpen Tolsztaja arról is beszél, hogyan csökevényesedik el az olvasás utáni vágyunk, hogy degradálódik le. A "Puskin a mindenünk" - jelszót átveszi az "egér a mindenünk".

 A könyv borítója hasonlít egy Malevics képre, hiszen a könyv első orosz kiadásában fekete fehér alapon fekete fehéren sematikus rajzként maga a Kreml látható.

 Bár a cím utáni felkiáltójelnek a miértje kérdés számomra, mert ez nem szerepel az eredetiben.

 A könyv tele van tűzdelve versekkel, betétekkel. Urálosokkal, és idézetek kifordításával, átértelmezésével, mintha a meglévő történelmet szedné ízekre az írónő, és formálná újra egybe.:

 Szervesen összeállít egy új világot, ezáltal saját mikrokozmoszt teremtve.

 Az író egy sosem volt orosz nyelvet használ és nagyon ügyesen maga a fordító is tudott még újat hozzátenni érdemben a kötethez, mert megtalálta azt a sosemvolt magyar nyelvezetet, melynek sikerességét előre jelzi, hogy egyesek máris szállóige-gyanússá váltak.

 Bár a tördelés hagy maga után nem kis kívánni valót, a rosszul elválasztott szavak, a versek indokolatlan kiemelése, és a már előbb felhozott felkiáltójel, amit én most ott azért felhasználnék:

 Mindenkinek a szíves figyelmébe ajánlom ezt a remek könyvet!

Persze ha kíváncsiak arra többek között, hogy meg dől-e a Legnagyobb Mirzam Fjodoe Kuzmicsszk hatalma, és hogy a főhős, Benedikt hogyan veszi fel a harcot a gonosszal...

 Akinek szexepilje, hogy nőtt neki hátul egy farka...

 Móritz Mátyás