A sötét középkor egyik legsötétebb szokása volt a boszorkányégetés. Félretéve a személyenként változó hitet a banyák létét vagy nem-létét illetően, azt mindenki beláthatja, hogy a boszorkány bélyeg viselése semmi jót nem jelentett a középkori asszonyságok egzisztenciája szempontjából.

És hogy hogyan dőlt el, hogy ki tagja, és ki nem a vasorrúak akkoriban népesnek tartott családjának? A döntés szó szerint "eldőlt", mivel a meggyanúsított nőnek egy hatalmas mérlegre kellett állnia, ami segített beazonosítani, hogy boszorkány-e, vagy sem. Ha a gyanúsított nehezebb volt, mint a mérleg másik serpenyőjébe helyezett súlyok - melyek helyett néha a Bibliát használták ellensúlyozó elemnek -, akkor az asszony boszorkányság vétkében bűnösnek találtatott. A vádlottat csak az menthette fel, ha tökéletes egyensúly állt be a két tálca közt. Ilyen csak nagyon ritkán történt - ha egyáltalán történt.

A vallási indíttatású, de kegyetlenségében a legvadabb pogány rítusokat idéző ceremónia kulcsszava az egyensúly. Az a fajta egyensúlymérés, ahol az ember áll a mérő egyik serpenyőjében, és egy norma a másikban. A "valamihez képest kell valamilyennek lenni" egyensúlykeresésnek csak egy látványos és szélsőséges példája a középkori halálos ítélet-hozás - valójában ugyanis mind a saját magunkkal, mind a társadalom elvárásaival folytatott mindennapi létharcunk szerves eleme.

A gondolkodó, motivált ember folyamatosan méricskéli magát. Hol magamagához, hol a többi emberhez, hol a társadalmi gépezet által felállított normákhoz és elvárásokhoz. Az egyensúly létrejötte minden kétséget kizáróan gyönyörű dolog, de csak nagyon ritkán történik meg - ha egyáltalán megtörténik.    

Lehet, hogy az igazi egyensúlyt az egyensúly hiányában kell keresnünk. Hiszen minden szabály és követelés egyéni értelmezések útján valósul meg, ami meggátolja, hogy a mérce két tálcája tökéletes 180 fokot zárjon be. A mérlegnek billennie kell valamerre, pont azért, mert emberek vagyunk. Csak a sok "részlet-tökéletlenség" adhat egy majdnem kerek egészt, hogy ha a mérleg másik tányérjába is magunkat rakjuk, beálljon egy ingatag egyensúly - de csak akkor.

B.B.