Egyesek szerint a női megérzés nem más, mint a testbeszéd olvasásának képessége. Ez pedig azért hagyományosan a nők sajátja, mert a csecsemőgondozás miatt a természet érzékenyebbé tette az apró, szavak nélküli jelzések iránt a gyengébbik nemet.
Azonban mintha valami változott volna az utóbbi két évtizedben. Egy friss internetes kutatás szerint ugyanis a férfiak egyenlítettek ezen a területen, az ellenkező neműek álmosolyainak, félrevezető gesztusainak felismerésében pedig le is pipálták a nőket.
Wiseman több mint 15 000 emberrel töltette ki az intuíciós képességeiket vizsgáló kérdőívét, majd tesztelte is a résztvevők gesztusolvasó-érzékét a gyakorlatban. Utóbbi abból állt, hogy a megkérdezettek elé kiraktak 10 mosolygó embert ábrázoló fényképet. Ezek közül kellett kiválasztaniuk a résztvevőknek a szerintük őszinte mosolyokat. Az eredmény nem kedvez a gyengébbik nem legendájának: ugyanis a nők és a férfiak saját nemük álmosolygó képviselőit közel azonos hatékonysággal, 71-72%-ban szúrták ki. Ugyanez az ellenkező nem fotóival már jelentős eredménykülönbséget hozott: 76 ill. 67 %, a férfiak javára.
Mi lehet a magyarázat? A nők arcára jobban kiülnek az érzelmek, állítják a hölgyek és a kísérleteket levezénylő Richard Wiseman is. Susan Quilliam kapcsolat-pszichológus is a gyengébbik nem tulajdonságaival, nem pedig a férfiak fejlődő képességeivel magyarázza az eredményt.
Szerintem érdemes picit megkapargatni a női megérzés legendájának kulturális vonatkozását. A nőknek nem is olyan rég, olyan száz éve van lehetőségük Európában arra, hogy iskolázottak lehessenek.
A női észjárás nem alapulhatott tehát a régmúltban a tanult logikán, így lenézett is volt, ugyanakkor idegenszerű is a férfiak szemében.
Ezért fonódott köré a mítosz. Mára azért a hasonló életmód és pályaválasztás közelebb hozta a két nem gondolkodásmódját is, s ebben keresendő a női fölény semmivé foszlása.
D.D.L.
