Dicsérd, de nem mindegy, hogy mit!
Minden ember máshogy működik, a gyerekeink sem egyformák, nem olyanok, mint mások. Ismerni kell őket annyira, hogy tudjuk, az ő esetükben mit érdemes dicsérni. Általánosságban azonban elmondható, hogy nem csak a végeredményt, hanem az oda vezető utat is méltatni kell. Hiába lesz tökéletes a végeredmény, ha elfelejtjük megdicsérni az erőfeszítést, amit tett érte. Igaz ez fordítva is. Előfordulhat, hogy egy versenyen nem ő lett az első, de szívét-lelkét beleadta a felkészülésbe. Ha ilyenkor a megtett erőfeszítést dicsérjük meggyőződéssel, hitelesen, akkor sokkal boldogabb lesz, mintha a dobogó tetején végzett volna.
Legtöbbször sokkal többet ér a dicsérő szó, mint maga az eredmény. Fontos tudnunk, ha csak akkor adunk pozitív visszajelzést valamire, amikor egy bizonyos eredményt ér el, akkor az rögzül a gyerekben. Így nem az önbizalmát növeljük, hanem egy teljesítménykényszeres idegbeteg mini felnőttet csinálunk belőle!
Pozitív megerősítés okosan
Írjuk körül minél pontosabban, hogy mire vagyunk büszkék. Hogy mennyit tanult vagy gyakorolt, készült. Mondjuk el neki, hogy mennyire értékeljük az erőfeszítést, amit beletett. Ne azt hangsúlyozzuk, hogy okos vagy ügyes, ezt úgyse fogja nekünk elhinni. Akkor dicsérünk jól, ha az elért eredménytől függetlenül a beletett munkát méltatjuk. Ezzel arra is sarkaljuk, hogy máskor is legyen kedve belevágni valami számára nehéz, kihívásokkal teli feladatba. Ha látja, hogy nem eredményt várunk, hanem értékeljük a befektetett munkát, akkor nem fog rágörcsölni, és lesz kedve újra és újra megpróbálni.
