Ha a New Age-nek (új korszaknak) is nevezett Vízöntő kort egyre szélesedő folyamnak tekintjük, beszélnünk kell arról, hogy ennek a hatalmas víztömegnek a tetején törvényszerűen sok uszadék, tajték is lebeg, sodródik. Amennyiben mind terebélyesebb fának nevezzük ezt a kort, akkor a vadhajtásokról kell szólnunk, mint ott lévő, de nem oda tartozó dolgokról...
Nos, ilyen eltávolítandó az a hozzáállás is, ahogy e kor egyes képviselői a negatív érzelmekről s egy logikai bukfenc után azokhoz kapcsoltan a pozitív gondolkodásról szólnak.
Álláspontjuk röviden így fogalmazható meg: csak akkor járunk el helyesen, ha mindig pozitívan gondolkodunk, s ennek megvalósítása érdekében kerüljük a negatív érzéseket.
Az álláspont nagyon sok szempontból hibás, tarthatatlan és roppant káros!
Nézzük sorban a dolgokat.
1. Vitathatatlan, hogy gondolatainkat érzelmek szinezik, járják át - de a két kategória nem mosható egybe. A gondolatok a kognitív (megismerő), intellektuális tevékenység révén keletkeznek agyunk legfiatalabb kérgi részében (neokortex), míg érzelmeink az agy legősibb részeit (a talamuszt s a hipotalamuszt) is magában foglaló ún. limbikus rendszerben.
2. Azt elvárni, hogy mindig mindenről pozitívan gondolkozzunk és kerüljük a negatív érzéseket, olyan lehetetlen kívánság, mintha csak egyik kezét vagy lábát engednénk használni valakinek. Gondoljuk csak meg, mi a tao lényege: az egymást kölcsönösen feltételező és kizáró jin és jang. Lehetne-e bal jobb nélkül? Kijelentő mondatban Lao-ce szavai szerint: Ahol a szép megismerszik, ott megismerszik a rút is. Aki a negatív érzelmek kerülésére szólít fel, az a tao lényegét tagadja.
3. Az ősi tao után hadd álljon itt egy csak néhány évtizede használatos kifejezés: a pszicho-neuro-immunológia. (A hosszú összetett szó mindegyik tagja ismert: a lélekre, az ideg/rendszer/re és a szervezet belső védekező erejével foglalkozó tudományra utal.) Nos, a legkülönböző országokban folytatott kutatások jelzik, hogy aki nem tud mit kezdeni negatív érzéseivel (nem akarja elfogadni, elfojtani igyekszik, szégyelli őket és csökkent önértékeléssel, negatív én-képpel reagál rájuk), az könnyebben lesz rákos beteg, és minden betegségből nehezebben gyógyul, mint más. Tudom, hogy ezeknek nagyon súlyos szavak, ezért hadd utaljak dr. Lázár Imre Pszicho-neuro-immunológia című könyvére, melyet tankönyvként, kötelező irodalomként használnak pl. a pszichológus-képzésben (Mens Sana Hungarica, Bp. 1991.).
4. Sajnos azt is meg kell említeni, hogy a negatív érzéseket ostorozók, a pozitív gondolkodást kötelelezővé tevők - hogy két igazán távoli dologra hivatkozzam - a Bibliából és Emil Coué műveiből egyaránt idéznek felfogásuk indokolására.
Nos, a kufároknak a templomból való kiűzése során vajon milyen gondolatai és érzései lehettek a Megváltónak?
Coué esetében még ilyen kérdést sem kell feltennünk: ő maga fogalmazza meg, a keleti szent iratokkal összhangban egyébként, hogy ha negatív érzés keletkezik bennünk, nevezzük meg, hagyjuk, hogy átjárjon, kiteljesedjék, de a "Hogyan tovább?" kérdésre pozitív gondolatok alapján adjuk meg a választ. Vagyis a "Menyire gyűlölöm!" helyett az "Ez a gyűlölet." legyen bennünk (ponttal a végén) - tehát ne fojtsuk el, hanem vállaljuk a negatív érzést, szemléljük, így könnyebb lesz majd elengedni, megakadályozva, hogy a viselkedéses választ is az érzés szervezze: ide kell a pozitív gondolkodás.
Így - a keleti harcművészetek művelőihez hasonlóan - felhasználhatjuk a negatív érzések támadó impulzusait, energiáit is ahhoz, hogy önmagunk veszélyeztetése nélkül is olyan választ adhassunk a külső vagy akár belső eredetű negatív érzésre, amely közelebb vihet bennünket a világgal összekötő és a belső békéhez: a harmóniához.
Konzultációs lehetőség: (06-1) 24-00-117, 06-20-950-66-33, [email protected]
illusztráció: B.Gáti Csilla festménye
