A 19. század végéig az urak a frakkjukhoz, a szalonkabátjukhoz vagy később a zsakettjukhoz eltérő anyagból készült mellényt és ismét csak másféle anyagból varrott nadrágot viseltek. A zakóból, mellényből és nadrágból álló összeállítást eleinte kizárólag a kevésbé előírásos megjelenést követelő alkalmakkor vették fel, és csak a harmincas évek végén lett a hivatalokban általánosan elfogadott öltözet.
Öltönynek az azonos anyagból készült zakóból és nadrágból álló együttest nevezzük, szülőföldje Anglia. A második világháborúig London volt a világ férfidivatának központja, majd - az itáliai szabóknak hála - ez a monopólium megszűnt, bár még mindig a szigetország büszkélkedhet a legjobb szabókkal, akik viszont nem osztják olasz kollégáik eleganciáról vallott felfogását, amely szerint az anyagot, a színt és a szabást esztétikai szempontok alapján kell megválasztani és alkalmazni, nem pedig csupán a szigorú és a felsőbb osztályok által diktált öltözködési szabályokat betartani.
A leggyakoribb viselet a kétrészes öltöny, amely azonos anyagból készült nadrágból és zakóból áll. Első pillantásra kevés lehetőséget nyújt az egyéniség kibontakoztatására, valójában azonban változatossá tehető különféle zsebmegoldásokkal, kihajtókkal, nadrág-szabásvonalakkal, kiegészítőkkel, míg a zakó lehet egy- vagy dupla soros, két-, négy- vagy hatgombos. A klasszikus városi öltöny e kategóriába tartozik, általában flanelból vagy más, finom gyapjúszövetből készül. Jellege semleges, viselője szinte bárhol és bármikor megjelenhet benne, akár esti hivatalos rendezvényeken is. Hétköznapi viseletnek megteszi az egyszerű kétgombos öltöny is, amely sávolyszövésű szürke gyapjúból vagy világosabb - tengerészkék, bézs vagy olajzöld - gabardinból készülhet.
A háromrészes öltönyhöz mellény is tartozik, anyaga azonos a zakóéval, háta selyem, rajta pánt, amellyel a bőséget szabályozhatjuk. Négy, illetve hat gombbal készül, ezek közül a legalsó nyitva marad.
A nyári öltönyök esetében ma már több formabontás megengedett, mint téli rokonaiknál. Szolid, klasszikus színfekvésű nyári öltönyök anyaga lehet például lenvászon is, amely könnyebben gyűrődik, mint a gyapjú.
Az Esterházy-kockás szövet öltönyök egysoros változatát régebben csak utazáskor és sporteseményeken viselték, ma már a városi hétköznapok öltözete is, bár tagadhatatlanul sportos jellege miatt például pénzintézetekben dolgozóknak nem javasoljuk. Dupla soros kivitelben délutáni rendezvényeken is megjelenhetünk benne.
A tengerészkék öltöny igen népszerű a hivatalnokok körében éppúgy, mint bankigazgatók és államférfiak között. Van benne valami egyenruhaszerű, és miként az egyenruháknál, a különbségek itt is a szabásból és a viselet módjából erednek. Napközben, üzleti tárgyalásra éppúgy megfelel, mint esti alkalomra, amikor az előírás nem szmoking.
Sipos Zsolt, stylist
A cikk a Piac és Profit 2008. decemberi számának NHD mellékletében jelent meg.
