A limerickek vallomások,
ötsornovellák. Aj, elég sok.
Kötet lesz. Ahogyan szokott.
Pedig maradhatna titok,
hogy mennyi mindent szánok-bánok.
− Vámos Miklós
Szabó T. Anna előszavában, aki a kötet szerkesztője is volt, így köszönti a hetvenéves írólegendát:
Volt egy úr, úgy hívták, Miklós.
Rádörrent magára: „Mit lógsz?
Verset kéne írni!”
Meg is írta. „Így ni!
Nem is rossz. Na, világ, mit szólsz?”
Miklós úr, Vámos, az író,
írt, mert az írónak így jó.
Dehogy jó: jó nehéz,
munkál az ész s a kéz,
az író: jó munkabíró.
Van egy úr, úgy hívják, Vámos.
Olvasója is van, számos.
Könyveit úgy őrzi
Madrid és New Jersey,
mint Márquezt. Mondhatni: famous.
Vámos úr – jól ismert név ez –
kereken épp hetvenéves.
Az Isten éltesse,
életét élvezze,
maradjon fényes és éles.
Engem az emberek valamiféle megbízható és jóindulatú nagybácsinak tekintenek (az okok egy részét tudni vélem). Úton-útfélen megállítanak, s beszélgetést kezdeményeznek. Sokan keresnek a neten, kérik, találkozzunk – élet-halál kérdése –, csak én segíthetek. Néha nem sikerül elzárkóznom. Aztán a kávéházban várnak, s rendre kiderül, hogy párkapcsolati (válási, szakítási) tanácsot kérnek – írja Vámos Miklós új könyvének bevezetőjében.
Adva van egy regény, 2007-es. Egy házasságot akartam vele megmenteni. Nem sikerült. Emiatt, s más okokból most némiképp átírtam és húztam belőle. (Kár, hogy a múltunk viszont picit se javítható.) – írja új könyvéről Vámos Miklós.
