Talán nem is az adta meg a kegyelemdöfést a Színház és Filmművészeti Egyetemnek (SzFE), hogy a belvárosi épületeiből, a Vas és a Szentkirály utcai ingatlanokból szétköltöztetik az oktatási intézményt (lehet majd három különböző helyszínre járni Budán és Pesten), hanem a felsőoktatási reformnak csúfolt gleichschaltolás, vagyis bedarálás, ami most elérte a vidéki egyetemeket is.
Mert az, hogy a debreceni, a szegedi és a pécsi tudományegyetemek a hírek szerint szintén alapítványi fenntartásba kerülnek és, hogy ez ellen gyakorlatilag egy szavuk sincs - pontosabban, az említett felsőoktatási intézmények vezetői „maguk kérik”, hogy az állam helyett gyakorlatilag egy magánalapítványba szervezzék ki őket -, az inkább hasonlít arra az esetre, amikor a Molotov-Ribbentrop paktum után a balti államok saját maguk kezdeményezték, hogy a Szovjetunió tagállamai lehessenek, semmint arra, amikor egy demokratikus döntési folyamat részeként intézmények alakulnak át.
A magyar felsőoktatási szféra szolidaritáshiánya pecsételi meg igazán az egyik legkisebb hazai egyetem sorsát végképp. Hetven napig tartó ellenállásukat nem csak a koronavírus ellen hozott intézkedések teszik folytathatatlanná, de az a hihetetlen csend, és hallgatás is, ami a nagy magyar egyetemek eddigi átalakítását kísérte.
Mindegyik jelentős intézmény gyakorlatilag önként hajtotta, és hajtja a fejét az új alapítványi igába. Az SzFE tiltakozása egymagában sajnos így csupán egy erőtlen próbálkozás.
És akkor még nem beszéltünk a kicsinyes bosszúról, ami a napokban vált nyilvánvalóvá. Hiába folyt érdemi oktatás az SzFE-n a blokád alatt, a diákok hiába teljesítettek, vizsgáztak, hiába kerültek érdemjegyek a virtuális indexbe, a megszerzett krediteket az egyetem új urai egyszerűen érvénytelenítették. És ebben még az sem akadályozta meg őket, hogy a fővárosi törvényszék kimondta az eljárás törvénytelenségét.
De, hogy ne ezzel a reménytelennek tűnő befejezéssel zárjuk írásunkat, érdemes megemlíteni, hogy a több mint két hónapnyi szabadságot megélő hallgatók nem kívánnak beletörődni sorsukba, amit külső kényszerek mértek rájuk.
Az épület elhagyása után azonnal megszervezték, hogy a blokád folyjon online térben tovább (bármit is jelentsen ez), és most, híven eddigi kreatív szellemiségükhöz, megalapították a Freeszfe Egyesületet, hogy oda mentsék ki mindazt az értéket, amit az Ódry, mint intézmény 150 év alatt felhalmozott.
Ez bizony egy alternatív oktatási intézmény csírája.
Persze a válasz sem késlekedett, az alapítvány új kuratóriuma azonnal „le önképző-körözte” a kezdeményezést.
Meglátjuk miből, mi lesz, a pénzzel alaposan kistafírozott alapítványi iskolának lesznek-e majd neves oktatói, és tehetséges diákjai, vagy a szegény kis egyesület mutat majd föl olyan értékeket, melyre érdemes lesz odafigyelni.
