A húsvéti locsolás egy ősi rítus, persze mai formájának gyökerei a kereszténységben keresendők. Az egyházi magyarázata utal a keresztelésre, valamint arra a történetre, miszerint Jeruzsálemben a Jézus feltámadását hirdető asszonyokat a zsidók locsolással akarták elhallgattatni. Egy másik változat szerint a Jézus sírját őrző katonák öntötték le vízzel az asszonyokat.
Nem is olyan régen, apáink gyerekkorában a legények, akik még nem készültek nősülni, először a keresztanyjukhoz mentek, vízzel meglocsolták, és jutalmul hímes tojást kaptak. Ezután indultak a rokonokhoz, szomszédokhoz, hogy minden lányt jól eláztassanak. A babona szerint szép, termékeny lesz az a lány, akit megöntöznek - nem hervad el, ugyebár.
Erdélyben még ma is a ház ormára biggyesztett zöld ággal várják a locsolókat, akik ha tehetik, a kútból húzott vízzel köszöntenek.
Nálunk többnyire az a szokás, hogy a fiúk kölnivel locsolják meg a családtagokat, illetve a kisfiúk járnak házól-házra, és egy is versikéért cserébe pénzt várnak. Ennél kiábrándítóbb nincs is, úgyhogy nézzünk egy kis locsolási etikettet.
Ami a hölgyeket illeti, egyszerű dolguk van, csak tűrniük kell. A vadidegeneket persze nem kell beengedni, ha nem akarjuk, de az ismerősöknek akkor is illik meghajtani fejünket, ha valami szörnyű parfümmel közeledik.
Ha reménykedünk benne, hogy vödörrel, esetleg szódával lepnek meg, ne fehér pólóban várjuk a locsolókat, mert a végén úgy fogunk kinézni, mint a vizespóló-verseny résztvevői a Szigeten.
Köszönetképpen adjunk színes, hímes tojást, készüljünk sütivel, és jó sok alkohollal.
Ami pedig az urakat illeti: ha szolidabb személyiségűek, és nem szeretnek vödörrel érkezni valahova, vigyenek parfümöt. A közértben kapott pacsulik a legszörnyűbbek, de a márkás darabokkal sem megyünk sokra, hisz az ötödik után már mindenképpen bűzlik majd a hölgy.
Ha igazán jó fejek akarnak lenni, sima csapvízzel töltik fel az üveget, és ezzel locsolnak. Bátrabbaknak nyugodtan ajánlható a vödör, illetve a szóda, nem baj, ha egyszer egy évben jól elázik az a menyecske.
Pénzt lehetőleg ne várjunk, készüljünk viszont locsolóverssel. A túlzottan közönséges darabokat kerüljük (pl.: Kék az ibolya, kék az ég, kék a tököm, mi kell még?, vagy Fel a szoknyát, le a bugyit, hadd locsolom meg a nyuszid!), sem nem udvariasak, sem nem jópofák.
Ha ezen apró útmutatásokat nem felejtjük el, garantáltan vidám húsvét hétfőben lesz részünk.