Közeleg a tavasz, mi pedig egyre több időt töltünk a kertben és realizáljuk, hogy ideje komolyan foglalkoznunk az öntözés kérdésével. Nekem ez csak azért esik nehezemre, mert nem vagyok egy műszaki zseni és minden ilyen téma elég “kínai” számomra. Legalábbis korábban így volt, amíg el nem olvastam az első leíró jellegű blogbejegyzést a szivattyú működéséről, most már minden tiszta.

A nyár egyik gyakori dilemmája, hogy a rövidebb-hosszabb nyaralások alatt mi legyen a növények sorsa? Akár benti, akár kerti zöldekről van szó, a meleg évszakban nem maradhatnak magukra egy-két napnál tovább, elég egy rövidebb kánikulai, aszályos időszak, és visszafordíthatatlan károk keletkeznek. Szerencsére előrelátással, pár apró praktikával, esetleg segítő kezek bevonásával biztosítható, hogy kedvenceink remek kondiban maradjanak a távollétünk alatt is! Olvassátok el Megyeri Szabolcs kertész tanácsait!

Évek óta egyre csak hervadok. Hányan vagyunk ezzel így? De ha locsolnának, akkor húzzuk a szánkat, hogy ne kölnivel, de ne is szódásszifonnal - nem beszélve a vödör vízről. Aztán panaszkodunk,hogy senki nem locsolt meg minket idén. Akkor mégis mit tartunk meg a húsvéti szokásokból?

Nincs is annál undorítóbb, mint húsvét hétfőn tíz különböző pacsulitól bűzölögni. Persze a szódásszifonnal eláztatott fehér pólós lány sem túl megnyerő. Locsolási etikettünk következik hölgyeknek és uraknak.

Bár a mérsékletességen van a hangsúly, húsvétkor megesik, hogy nem sikerült az optimális mértéket megtartani. Ilyenkor jön a macskajaj: a kínzó fejfájás, szédülés, hányinger, fáradtság és általános rossz közérzet. Jobb, ha ma csak a vörös bort kóstolgatod...!