Mit csinál valójában egy életvezetési tréner? Az angol life coach elnevezés szószerinti fordításban azt jelenti „élet edző”, ami elég viccesen hangzik és nem árul el túl sokat magáról a szakmáról. Magyarul általában életvezetési tanácsadónak szokták hívni, ami félrevezető lehet, mert a life coach nem ad tanácsokat, hanem megfontolt kérdéseivel rávezeti az ügyfelet, hogy ő maga találja meg élete legnagyobb problémáira a megoldásokat.
Darida Ágnes tíz évvel ezelőtt döntött úgy, hogy elhagyja jól fizető munkáját egy nagy nemzetközi cégnél és a bizonytalanabb, de több szabadsággal járó szabadúszó létet választja. Akkor még nem sejtette, hogy ez az út a segítő pálya irányába vezet majd. Mára már elismert életvezetési tréner vált belőle, szakterülete az elsősorban nőket érintő, életvezetési, önbizalom- és önértékelési problémák megoldása.
Az elkövetkezendő hetekben az Életforma magazin oldalán is olvashatjuk írásait, amelyek a férfi olvasóknak is hasznosak lehetnek. Ági most elmeséli nekünk karrierváltása történetét.
Egy film hatására már tízéves koromban tudtam, hogy jogász szeretnék lenni. Így nem volt kérdés, hogy az érettségi évében, hova felvételizzek egyetemre. Közgazdászok, mérnökök, orvosok voltak a családomban, jogász egy sem. Békéscsabán születtem, tizennyolc évesen kerültem fel Budapestre, amikor az ELTE jogi karán elkezdtem a tanulmányaimat. Lelkesedésem a jog iránt az egyetemi évek alatt egyre csökkent, a tanulás mellett a szakmámban gyakornokként dolgoztam és itt szembesültem azzal, hogy a valóságban mennyire más ez a pálya, mint ahogy én gondoltam. Elvégeztem egy idegenforgalmi szakmenedzseri képzést is, felmerült bennem, hogy turizmus joggal foglalkozzam majd az egyetem után, de hamar kiderült, ez a szakma Magyarországon önmagában nem igazán létezik.
Jogi diplomával PR területre
Teljesen véletlenül keveredtem a kommunikáció világába, a Saatchi&Saatchi reklámügynökség PR részlegéhez, ahol a világról tájékozott új munkatársat kerestek. Felvettek és így kezdtem el a PR szakmában dolgozni, először ügynökségi oldalon elég fontos ügyfelekkel. Nagyon izgalmas időszak volt ez az életemben, ettől kezdve fel sem merült bennem, hogy bármikor is a joggal szeretnék foglalkozni. Néhány évig ennél az ügynökségnél dolgoztam. Az egyik ügyfelem volt az AVON, akik egyszer csak állást ajánlottak nekem. Itt is több mint három évet töltöttem PR menedzserként. Szépen felfelé ívelő karrierút volt, büszke voltam magamra. Élveztem a munkám, de sokszor éreztem, hogy túl sokat dolgozom. Ilyenkor azt mondtam magamban, addig csinálom, amíg többet ad nekem, mint amennyit elvesz. Rengeteget utaztam külföldre, sajtóutakon, képzéseken vettem részt, volt lehetőségem például két hetet New Yorkban, az AVON központban tölteni és bepillantani abba, hogyan élnek és dolgoznak az amerikai kollégák. Ahogy telt az idő, egyre többször szembesültem azzal, mennyi mindenből kimaradok azért, mert folyton dolgozom. Emlékszem, egy tréning alkalmával este ültem az ötcsillagos szállodai szobámban a laptopom előtt, a munkámat igyekeztem befejezni, hogy ne maradjak le vele, és arra gondoltam, mennyire szívesebben lennék a barátaimmal Pesten. A lelki és egészségi állapotomat is kezdte megviselni ez a helyzet. Most már tudom, én is hibás vagyok abban, ami akkor velem történt. Folyamatosan dolgozott bennem a megfelelési kényszer, ez vitt előre a karrieremben, ugyanakkor ettől nem éreztem magam jól a bőrömben. A mai fejemmel már biztos, hogy egy csomó mindent másképp csinálnék. Sokkal többet delegálnék és megelégednék az elég jóval is. 2011-ben jött el az a pont, amikor éreztem: a munkám többet vesz el, mint amennyit ad és egy hosszabb döntési folyamat után, eljöttem az AVON-tól.
Helló szabadság!
Két régi ismerősömmel megalapítottuk a saját kis PR ügynökségünket. Elkezdtem megtapasztalni, milyen egy szabadabb élet, amelyben jobban beoszthattam a saját időmet. Ha kedden délben a Margitszigetre akartam menni futni, megtehettem. Nagyon izgalmas volt, akkor is, ha kevesebbet kerestem. Lett időm újra tanulni, érdekelt az önismeret, a pszichológia. Kacérkodtam a gondolattal, hogy ezen a vonalon tanuljak tovább, de amikor megláttam, hogy az egyetemen milyen tantárgyakat oktatnak, elengedtem ezt a vágyamat. Öt év jogi egyetem után elegem volt a sok elméletből, gyakorlatiasabb dolgokat szerettem volna tanulni.
Így esett a választásom a kineziológiára. Egy két és fél éves kineziológiai képzésbe vágtam bele, ahol egyébként coachingot és pszichológiát is tanultunk. Ekkor még nem gondoltam arra, hogy egyszer ez lesz majd a munkám, azért tanultam, mert magam miatt érdekelt a téma. Barátokon, ismerősökön gyakoroltam a tanultakat.
Időközben megismerkedtem a férjemmel, aki szintén magyar, de akkor Londonban élt, én meg Budapesten. Egy év távkapcsolat után, ő kapott egy munkalehetőséget vívóedzőként Németországban, ahová már együtt mentünk. Bonnban laktunk négy évig, kisfiunk 2014-ben itt született. Ha volt szabadidőm, elvállaltam egy-két kineziológiai klienst, sportolókkal is elkezdtem dolgozni.
2016 őszén férjem munkája miatt Amerikába költöztünk, ami minden szempontból nagy fordulópontot jelentett az életemben. Amerikában nyilvánvalóvá vált, hogy nem tudok a kineziológiával foglalkozni, ebben az országban nem olyan formában dolgoznak a kineziológusok, mint Európában. Én érzelmi stresszoldással foglalkoztam, ott a kineziológia inkább a mozgásszervi orvosláshoz áll közelebb. Ekkor döntöttem el, tovább lépek a coaching irányába, mert ez egy olyan módszer, amihez nem szükséges mindenképpen a személyes jelenlét, akár online is lehet végezni.
Megtaláltam az utam
Amerikában elvégeztem egy nemzetközileg is elismert coach képzést, majd egy olyan módszert tanultam meg, ami kimondottan az önkorlátozó meggyőződésekkel foglalkozik. Segít abban, hogy átírjuk ezeket, mély és tartós változásokat érjünk el velük. Most is folyamatosan képzem magam, híres szakemberektől inspirálódom.
Nem egy bizonyos módszert követek, hanem mindenből, amit valaha tanultam és jónak tartok, valamint a saját tapasztalataimból rakom össze a saját módszeremet. Most már nagyon sok, különböző eszköz van a kezemben, hogy tudjak segíteni a hozzám fordulóknak.
Minden ügyféllel teljesen másképp dolgozom, hagyatkozom az intuícióimra abban, hogy kinek mi segít. Megváltozott világunkban egyre nagyobb szükség van ránk, segítő emberekre, hiszen a bizonytalantól való félelem, a folyamatos változás megdolgozza az emberi pszichét. Én abban segítek, hogy a klienseim könnyebben dolgozzák fel a stresszhelyzeteket, rugalmasabban alkalmazkodjanak a változásokhoz, képesek legyenek szeretni és elfogadni magukat. Megteremtsék a belső békét ebben a folyamatosan változó világban.
