Sokak szerint, ha nem vagyunk képesek önmagunkat szeretni, akkor bizony a mások szeretése is nehezünkre esik. Természetesen nem önimádatról van szó, hanem arról, hogy jóban legyünk önmagunkkal, becsüljük saját jó tulajdonságainkat és fogadjuk el önnön hibáinkat - vagyis találjuk meg a harmóniánkat, lelki békénket.

-     Tanulja meg olyannak szeretni magát, amilyen valójában. Ha elfogadja és megbecsüli önmagát, mások is így tesznek Önnel.

-     Tartsa távol magát azoktól, akik mindig kritizálják és letörik az önbizalmát. Töltsön több időt azokkal, akik mellett jól érzi magát a bőrében.

-     Ahelyett hogy elfogadná azokat a gyengéit, amelyeken változtathat - mint például a lustaság vagy a rossz emberismeret - dolgozzon rajta, hogy változzék!

-     Fogadja el önmagában mindazt, amin nem változtathat - például hogy botfüle van - és helyettük inkább azokra a dolgokra koncentráljon, ami jó Önben!

-     Keressen módot arra, hogy a tehetségét fejlessze - váljon kitűnővé abban, amiben jó.

-     Ne alapozza az önbecsülését mások ítéletére - az emberek többnyire túlságosan kritikusak és negatívak, ha mások megítéléséről van szó.

-     Ne adja fel, azzal a felkiáltással, hogy "nem megy!"- fogja fel inkább úgy, hogy egy kihívással áll szembe, amit meg kell oldania!

-     Fogadja mások bókjait, dicséreteit elegánsan! (Azaz, ne szerénykedjen, mondván, hogy "ez semmiség", vagy "nem az én dicsőségem" - csak köszönje meg és mosolyogjon!)

-     Ne legyen túl szigorú önmagához - mindenki követ el hibákat!

-     Szokjon le az ártalmas szenvedélyeiről, melyektől lelkiismeret-furdalása támad (dohányzás, túlevés, esztelen költekezés stb.)

F.K.M.