A házasságkötés előtt még szakítunk, egy házasságban viszont már válunk- lehet, hogy csak játék a szavakkal?

Lehetséges, ám mégis mindkettő kifejezi az egység szétbomlását, a harmónia megtörését. A szakadás végérvényesen utal arra, hogy többé nem lehet az eredeti állapotot visszaállítani, hisz hiába illesztjük össze a darabokat, a törésvonal, a szakadás vonala örökké látszódni fog, s gyakran pont ezek mentén válunk majd szét újra.

Drámaian, beletörődően, hisztérikusan vagy közönyösen. Sokfélék vagyunk, sokféleképp vetünk véget egy-egy szerelmi kapcsolatnak, de a személyiségünk, vérmérsékletünk mellett az is sokat nyom a latba, hogy mi magunk vagyunk-e a kezdeményező felek, vagy minket hagynak-e el. Például így:

 1. A "hirtelen eltűnök"- módszer

Aki a szakítás ezen válfaját részesíti előnyben, az fokozatos bizonytalanságban tartja partnerét. Egyszer csak azt veszed észre, hogy elfelejt felhívni, egyre nehezebben bír időt szakítani rád. Döbbenten nézed a kifogások széles tárházát, amivel egy darabig igyekszik kimagyarázni magát: túlóra a munkahelyen, értekezlet, fontos elfoglaltságok...

Ezen az sem változtat igazán, ha házasságban éltek. Legfeljebb a kifogások lesznek gyakoribbak.

A módszer drasztikusabb mutánsa, amikor hazamész, és már nyoma sincs annak, hogy valaha ketten laktatok egy lakásban. Sokáig meggyőződésem volt, hogy ilyen nem létezik, hisz vannak előjelek, amit a másik képtelenség, hogy nem vesz észre. Aztán be kellett látnom, sokan vagyunk vakok, hiába ordít a valóság.

 2. A higgadt, megfontolt

Ő az a típus, aki a felnőtt megoldások híve, nem akar nagy cirkuszt csapni, csak higgadtan  lezárni egy kapcsolatot. Elmagyarázza felzaklatott lelkednek, hogy tulajdonképp már hetek óta nem működik a kapcsolat, és ezt bizonyára neked is érezned kellett. Olyan meggyőző, hogy már-már te is elhiszed, hogy valójában neked tesz jót azzal, hogy megszakítja ezt a rétestésztányira nyújtott szenvedéstörténetet. A módszer hátulütője, hogy vannak olyanok, akiknek az érzelmeit csak még jobban felkorbácsolja ez a hidegfejűség.

 3. Viharosan

A szabadjára engedett, szélsőséges érzelmek uralják ezt a módszert, gyakran változatos testi és lelki tünetekkel keveredve. Különösen nekünk, nőknek van érzékünk az efféle búcsúhoz, csak sajnos a férfiak gyakran nem vevők a nagy drámákra. Jellegzetes eleme a múlt elfeledettnek hitt sérelmeinek felhánytorgatása, illetve soha nem látott viselkedési formák feltörése a lélek mélységeiből.

4.  A ragtapasz-effektus

Ő az egyik legnehezebb eset, ugyanis lehetetlenség levakarni. Képtelen lezárni a kapcsolatot, bár már maga is érzi, hogy nem működik, s felesleges életet lehelni bele újra és újra, de nem vágja el a szálakat. Rögeszmésen ragaszkodik volt partneréhez, előfordulhat, hogy zaklatja, számon kéri, megnehezíti, hogy új kapcsolatot létesítsen. Gyaníthatóan belső szorongásai rabja, melyek elhitetik vele, hogy ő nem szerethető, vagy többé nem talál partnert magának.

5. Az információs társadalom megszállottja

Nem bírja a szemtől szembeni helyzeteket, fél a másik reakcióitól, vagy egyszerűen arra sem méltatja, hogy személyesen vessen véget egy kapcsolatnak. Így a legegyszerűbb módszerekhez folyamodik: telefonon vagy sms- ben közli a hírt. Ha akad egy számítógép, akkor megteszi egy email vagy msn-es üzenet is. Néha elgondolkodom, hogy vajon egy házasságot hogy fog működtetni ezzel a telefonos-számítógépes mentalitással.

A módszerek változatossága ellenére nem szabad szem elől téveszteni, hogy az elválás mindig egyfajta veszteség: egy szerelem, egy házasság, az önbecsülésünk elvesztése.  Amit aztán mindnyájan megint csak sokféleképp gyászolunk meg.

És Ön mit gondol?