Ha a felnőtteknek sikerül megértetniük a gyerekkel, hogy a válás nem róla szól, és nem használják fegyverként a másik féllel szemben, rengeteg negatív, személyiségfejlődése szempontjából káros érzés elkerülhető.

Ilyen kártékony érzelem például, ha a gyerek bűnösnek érzi magát a történtek miatt. Az így kialakult bűntudat a tudatalatti harag megnyilvánulása. Ehhez társulhat szégyenérzet is, amit az vált ki, hogy a gyerek fél attól, hogy a környezete nem érti meg, hogy min megy keresztül, és így veszteségeknek és a tisztelet hiányának lesz kitéve.

A válás az alkudozás reakcióját is kiválthatja. A gyerek ugyanis hajlamos úgy gondolkodni, hogy ha jól viselkedik, akkor a szülők megint egymásra találnak. Ez az érzés általában optimizmusból és elszántságból táplálkozik, viszont hosszú távon, amikor is kiderül, hogy a szülők a poronty "jó magaviselete" ellenére sem szándékoznak újra együtt élni, csalódást okoz.

A trauma felnőttesedést és visszafejlődést is okozhat. Az első esetében a gyerek magára vállal olyan feladatokat, amik eredetileg a felnőttek "munkakörébe" tartoznak, a második jelenség viszont elönállótlanodást okoz, tehát a gyerek úgy érzi, hogy képtelen egyedül végrehajtani a feladatait.

A lelki változásokat fizikai tünetek is kísérhetik. Általában a vakációk ideje alatt, a hétvégeken és hétfőnként figyeltek meg a gyerekeknél has- illetve fejfájást.

A válás következtében mind az idősebb, mind a kisebb gyerekek fejében felötlik a kérdés, hogy hogyan fognak gondoskodni róluk ezután. A kisebbek gyerekek emocionálisan és pszichológiailag még nagyon az apjuktól és az anyjuktól függnek, így elsődleges reakciójuk kettejük különválására az elhanyagolástól való félelem. A nagyobbak általában azért aggódnak, hogy vajon a szülők tőlük is ugyanúgy megtagadhatják-e a szeretetet, mint egymástól, valamint hogy a különköltözésnek milyen anyagi vetületei lesznek rájuk nézve. Ezek a gondolatok az otthon kerülésére és kisebb tárgyak ellopására ösztönözhetik a tinédzsereket. 

B.B.