Figyelemre méltó, hogy Leary - jóllehet ezt semmi strukturális, alfabetikus vagy más elv nem indokolja - elsőnek ezt az interperszonális típust ismertette.
Ez az interperszonális reflexből felépülő attitűd az F: Lázadó, nonkonformis és a G: Bizalmatlan, kétkedő magatartás ötvöződése révén alakul ki.
Mindkét (adaptív és maladaptív) szinten a konvenciók, konformitás elutasítása, kritikája és az önkritika jellemzi. Egyfajta öntörvényűség érhető tetten az ilyen személy viselkedésében és magatartásában. Pestiesen fogalmazva, élből kikezd, bírál és el- vagy visszautasít minden megszokott, hagyományos (hát még hagyománytisztelő!) dolgot.
Ide tartoznak az ún. polgárpukkasztó, környezetüket meghökkentő, az átlagembert pedig szándékosan megdöbbentő viselkedést tanúsító "elvarázsolt figurák", akik már puszta megjelenésükkel (öltözet, stílus, viselkedés) jelzik, hogy nem hagyománytisztelők.
Ide tartoznak a reformerek és a forradalmárok, hiszen leghatározottabban ők kritizálják a hagyományokat és a (korábbi időszakban kialakult) normákat.
És ide tartoznak - ahogy a múltkor jeleztem is - az anarchisták, akik csak pusztítani, megsemmisíteni akarnak mindent, bármit, ami hagyományos, ami a mai normákat tükrözi.
E felsorolás után válik érthetőbbé, ha kijelentem, hogy az FG-személyiség számára azért fontos a kritika, a hagyományok, normák elutasítása, mert azok elfogadása egyetértést, kooperációt igényelne tőle, ez pedig szorongást vált ki benne. Szélsőséges: extrém intenzitású esetben (maladaptív szint) az egyetértés, együttműködés, de maga az intimitás is az identitás, az individualitás elvesztésének veszélyével fenyeget.
Nem kevesebbet jelent ez, mint azt, hogy a lázadó, bizalmatlan ember (is) kényszerpályán van: csak akkor tudja jól érezni magát a bőrében, ha kritizálhat, ha lázadhat a hagyományok ellen, és ha az egészséges szinten messze túl bizalmatlan lehet. Ha nem tud így élni, úgy érzi, hogy megfosztották egyéniségétől, elvették függetlenségét, más normái szerint kénytelen vegetálni.
És, hölgyeim, az ilyen urak kapnak kiütést, ha "nyálaskodni" akarnak velük - bár, uraim, az egyenjogúság hevében egyre több az ilyen hölgy is! Tehát csak óvatosan a puszikkal és a ciróka-marókával, általában az intimitással, a romantikázással. (Figyeljenek csak azokra a hírdetésekre, ahol szexpartnert keresnek ugyan, de a jelige: "Érzelmek kizárva". "Szocializáltabb" változat esetén a felek együtt élnek - nyilatkozatuk szerint -, de össze se "cuccolnak": külön laknak.)
Az FG-személyiség, ahogy írtam, nemcsak kritizál, de önkritikája is van.
Figyelemre méltó, hogy Leary - jóllehet ezt semmi strukturális, alfabetikus vagy más elv nem indokolja - elsőnek ezt az interperszonális típust ismertette.
Ez az interperszonális reflexből felépülő attitűd az F: Lázadó, nonkonformis és a G: Bizalmatlan, kétkedő magatartás ötvöződése révén alakul ki.
Mindkét (adaptív és maladaptív) szinten a konvenciók, konformitás elutasítása, kritikája és az önkritika jellemzi. Egyfajta öntörvényűség érhető tetten az ilyen személy viselkedésében és magatartásában. Pestiesen fogalmazva, élből kikezd, bírál és el- vagy visszautasít minden megszokott, hagyományos (hát még hagyománytisztelő!) dolgot.
Ide tartoznak az ún. polgárpukkasztó, környezetüket meghökkentő, az átlagembert pedig szándékosan megdöbbentő viselkedést tanúsító "elvarázsolt figurák", akik már puszta megjelenésükkel (öltözet, stílus, viselkedés) jelzik, hogy nem hagyománytisztelők.
Ide tartoznak a reformerek és a forradalmárok, hiszen leghatározottabban ők kritizálják a hagyományokat és a (korábbi időszakban kialakult) normákat.
És ide tartoznak - ahogy a múltkor jeleztem is - az anarchisták, akik csak pusztítani, megsemmisíteni akarnak mindent, bármit, ami hagyományos, ami a mai normákat tükrözi.
E felsorolás után válik érthetőbbé, ha kijelentem, hogy az FG-személyiség számára azért fontos a kritika, a hagyományok, normák elutasítása, mert azok elfogadása egyetértést, kooperációt igényelne tőle, ez pedig szorongást vált ki benne. Szélsőséges: extrém intenzitású esetben (maladaptív szint) az egyetértés, együttműködés, de maga az intimitás is az identitás, az individualitás elvesztésének veszélyével fenyeget.
Nem kevesebbet jelent ez, mint azt, hogy a lázadó, bizalmatlan ember (is) kényszerpályán van: csak akkor tudja jól érezni magát a bőrében, ha kritizálhat, ha lázadhat a hagyományok ellen, és ha az egészséges szinten messze túl bizalmatlan lehet. Ha nem tud így élni, úgy érzi, hogy megfosztották egyéniségétől, elvették függetlenségét, más normái szerint kénytelen vegetálni.
És, hölgyeim, az ilyen urak kapnak kiütést, ha "nyálaskodni" akarnak velük - bár, uraim, az egyenjogúság hevében egyre több az ilyen hölgy is! Tehát csak óvatosan a puszikkal és a ciróka-marókával, általában az intimitással, a romantikázással. (Figyeljenek csak azokra a hírdetésekre, ahol szexpartnert keresnek ugyan, de a jelige: "Érzelmek kizárva". "Szocializáltabb" változat esetén a felek együtt élnek - nyilatkozatuk szerint -, de össze se "cuccolnak": külön laknak.)
Az FG-személyiség, ahogy írtam, nemcsak kritizál, de önkritikája is van.
Nézzék csak meg a kördiagramot - remélhetőleg most sikerült "betördelni" -, és látni fogják: nemcsak irányítani nem akar az ilyen ember (hiszen körcikke alatta van az X-tengelynek), de egyértelműen negatív érzelmi bázison áll, vagyis a bizalmatlansága önmagára is vonatkozik (az Y tengelytől a bal térfélen helyezkedik el).
Ha emlékeznek még a törtekkel végzendő műveletekből a "reciprok" szóra (tudják, amikor a 2/3-ból 3/2 lesz), érhetőbb, hogy az FG-attitűd miért vált ki a partnerből bűntető elutasítást és fölényt: nézzék csak meg, a kördiagramban tisztán az FG reciprok osztálya a BC, de némileg az a DE is). Más szavakkal: az az ember, aki azt "üzeni" magáról, hogy ő egy nímand, akibe mindenki csak beletörli a cipőjét, az ne csodálkozzék, hogy előbb-utóbb megkapja azt, amit "elvár" a másiktól.
Ez akkor is így van, ha a partner - tessék megint a kördiagramot nézni - eredetileg egy NO- vagy AP-attitűddel rendelkező, tehát pozitív érzelmi bázison álló, segítőkész, tanító- vagy vezető-típusú ember. Mivel az ő viselkedése is válasz-jellegű, az FG-üzenet hatására "kifordul önmagából", és számára is kellemetlennek megélve, esetleg én-idegennek érezve, de "keményen" helyre teszi a bizalmatlan lázadót.
Nem meglepő, ha leírom, hogy az FG-személy pesszimista életszemléletű. Bizalmatlansága és a lázadó irányultsága gyakran mintegy "megkettőzi" személyiségét: mivel önmagában sem bízik, könnyen kialakulhat egy olyan kóros szokása, hogy kívülről nézi, lesi, figyeli, ellenőrzi önmagát. Ez a magatartás pedig nagyon közel áll a schizoid kórképhez (a hasadásos elmezavarhoz hasonló /hangsúlyozom: csak hasonló/ állapothoz).
Ha megbetegszik lelkileg-mentálisan az FG-személyiség, egyéni pszichoterápiában viszonylag sokáig kitart, így hatékonyabban gyógyítható, de ez csak egyéni terápiára igaz. Csoportterápiában ő a segítséget elutasító panaszos - ami egy fából vaskarika állapot. Ilyenkor az váltja ki ezt a belső ellentmondást tükröző viselkedést, hogy - gondoljunk csak a bizalmatlanságra - több ellenségességet tulajdonít a csoporttársaknak a ténylegesnél.
Ne feledjük most sem: ez nem egy istencsapás, hanem egy tanult viselkedés, tehát megváltoztatható. Győzzük meg magunkat (ha ide tartozunk) vagy rokonunkat, ismerősünket: szakember segítségével (egyéni terápia keretei közt) csökkenthető, esetleg egészen más attitűdre is átváltható ez az interperszonális reflex.
Folytatjuk. Addig is konzultációs lehetőség:
(06-1) 24-00-117, 06-20-950-61-33, [email protected], [email protected].
