De néha elég egy jó könyv, egy lágy, lélekemelő zene, egy finom fürdő és máris ellazulhatunk, megtisztulhatunk.

Nem könnyű próbálkozás ez, a legtöbb ember számára. Vajon miért? Müller Péter így magyarázza ezt segítségként a "Titkos Tanítások" című könyvében:

"A zenben nincs tanítás.

Nem kell mást csinálni, csak ülni.

Testben ülni, gondolatban ülni, lélekben ülni.

Csak ülni szépen, és nyugodtan és békésen figyelni: és megszületik a csoda!

Azt hinnénk, mi sem könnyebb ennél.

S mégis, a világ legnehezebb dolgáról van szó. Az ember inkább körberohanja a világot, elválik, tönkremegy, összevész, összeomlik, megbetegszik, vállalja a boldogtalanságot, csak ne kelljen egyhelyben békésen ülnie és nyugodtan figyelnie úgy, hogy közben sem képzeletében, sem vágyaiban, sem gondolataiban nem nyargal sehová."

"A szétszórtság azt jelenti, hogy egyszerre sokfelé figyelek, miközben nem tudom, ki vagyok én...vagyis nem tudom, ki az, aki figyel?"

"Valaki fél és reszket bennünk, s ezért vibrál a szeme, és sokfelé néz, és riadtam asszociál; kapkod, mint aki úgy érzi, hogy nincs elég  ideje, és ha nem vigyáz nagy baj lesz. Ezért nem tudjuk összeszedni magunkat, mert valami belső rémület azt súgja, hogy sietni kell. Nincs idő figyelni, mert lemaradunk, lekésünk valamiről, nem érjük el, elveszítjük vagy bajba kerülünk, mert nem vettünk észre valamit; száz átsuhanó gondolatból és kétszáz külső benyomásból nem kaptuk ki a Nagy Halat, s most már késő...

Ez a sorsüldözött, zaklatott, félelemben élő valaki az egónk..."

"Sietnie kell.

Sőt rohanni, mert nincs ideje.

És igaza van: neki nincs, legalábbis túl kevés ahhoz, hogy mindazt, amihez egy örökkévalóság kell most néhány ezer nap alatt, amíg nyúlfarknyi élete tart, behabzsolja.

Persze, hogy zaklatott.

Persze, hogy nyugtalan.

Persze, hogy nincs békéje.

Persze, hogy fél a csöndtől: a halálra emlékezteti, amely elnyeli."

"Világunk gondoskodik róla, hogy figyelmünket darabokra törje és szétszórja, hogy sohase tudjuk meg, kik vagyunk, miért élünk és hová rohanunk."

"A koncentráció minden nagy emberi teljesítmény alapja, művészetben, sportban, tudományban, vallásban, de életed minden lényeges pillanatában is; azért nem halljuk sem önmagunkat, sem másokat, sem a láthatatlan világ üzenetét, mert nem tudunk figyelni.

Gyakran kérdik, mi a medialitás titka?

Miért nem halljuk meg a szellemvilág sugallatait?

A válasz: mert nem tudunk figyelni."

"Ez ilyen egyszerű."

Összeállította:Krajcsó Judit