Az egyik ilyen alkalommal Balázs megígért nekem egy Dukai Reginát, aki azon túl, hogy balatoni ezüstlány lett a nyáron, hát- és derékfájással küzd, aminek megszűnésében az aerobiknak volt nagy szerepe.

Nem így történt...

Látom, Dukai Regina átalakult Gál Attilává, személyében pedig egy vérbeli capoeirást hoztál magaddal...

C.B.: Ha valaki ért ehhez a sporthoz, akkor az ő.

Nem bánom, hidd el! A múltkor már beszéltünk erről a küzdősportról az aerobik oldaláról nézve, most nézzük meg keményebb oldalát is!

Attila, hogyan kerültél ebbe a körbe?

G.A.: Pár évvel ezelőtt egy unokatestvérem mesélt erről a sportról, aki két évig volt Brazíliában, így kezdődött...

Azt tudjuk, hogy a capoeira a brazil rabszolgák időtöltése volt régen, mert a földesurak nem engedtek a birtokukon más harcművészetet, innen származik minden, de hogyan működik ez Brazíliában és hogyan működik nálunk, Magyarországon?

G.A.: A különbség leginkább a minőségben van - minőségen itt a feltételeket és a gyakorlást értem. Aki fölteszi erre az életét, annak napi négy edzése van Brazíliában, minimum. Ez az alap. Nálunk kettő egy héten...

Nyílván hiábavaló kérdés lenne, hogy miért, és ennyi gyakorlással milyen szinten sajátítható el mindez. Milyen elemeket használtok ebben a sportban?

G.A.: Támadó és önvédelmi részek vannak, és sok akrobatika, illetve break-es elem.

Az a lényeg, hogy távol tudjuk tartani az ellenfelünket magunktól, éppen ezért inkább a lábakat használjuk, mert az hosszabb és erősebb, mint a kéz. Másfajta rúgásaink vannak,

mint bármelyik küzdősportban, sokkal gyorsabbak és látványosabbak, ezt vegyítjük a különböző akrobatikus mozdulatokkal, kézen- és fejenforgással, szaltóval, kéz nélküli cigánykerékkel, stb.

Miket használtok ezekhez az elemekhez?

G.A.: Az akrobatikus részben nem használunk semmilyen kézzel fogható tárgyat, ott főleg rúgások és ütések vannak, de van olyan része is a capoeirának, ami csak tánc, itt már kellenek a botok, vagy ha még látványosabb akar lenni, akkor a macséta.

Micséta?

G.A.: Dzsungelirtó, bozótvágó, éles nagy tőr.

Milyen kedves tánc. A ruhátok is speciális?

G.A.: Igen. Egy fehér trapéznadrág az egyenruha, amit nem övvel fogunk össze, mint más küzdősportoknál, hanem kötéllel, a kötélnek pedig szinttől függően más-más színe van.

Nekünk is vannak vizsgáink, ami után (ha sikeres volt) cserélődik a kötél. Mindehhez jön egy fehér póló, amin az edző neve és a csoport emblémája van.

Hány szint van?

G.A.: Tíz. A tizedik színe a fekete, hagyományosan.

Férfiak vagy nők sportja ez inkább?

G.A.: Teljesen vegyes. A nők ugyanolyan ügyesek, mint a férfiak, az utóbbi időkben pedig egyre több hölggyel találkozunk az edzéseken.

Egyszóval a kör közepén álltok...

G.A.: A kör. A capoeira egyik nagyon fontos része az úgynevezett roda, amin belül zajlik a játék. A magasabb szinten lévő capoeirások és a tanulók egy körbe állnak három ember irányításával, ők a zenészek, akik speciális brazil capoeira hangszereken játszanak és énekelnek. A kör szélén a tanítványok szintén énekel és tapsolnak, ezzel is ütemet adva.

Ha a kör vezetője, aki a fő hangszeren játszik, engedélyt ad rá, párosával lehet a kör közepére állni, és megkezdődik a játék, a harc.

Számodra a capoeira miben más a többi harcművészettől és küzdő sporttól?

G.A.: Hangulatosabb, mégis minden megvan benne. Élőzene jár hozzá, nem a csapkodásról szól, de alkalmas az önvédelemre.

Mennyire sérülésveszélyes?

G.A.: Az akrobatika gyakorlatoknál igencsak fennáll a lehetősége annak, hogy valami el fog törni, de minden sportnak megvan a maga veszélye...

Neked volt már törésed?

G.A.: Törésem még nem, repedésem igen. Két bordám, a vállam, a térdem repedt már, a combom egyszer kifordult, ilyenek persze vannak...

Miért is foglalkozol még ezzel?

G.A.: Ha az ember elkezd valamit és megszereti, megismeri a kultúráját, a hagyományát, akkor maximális erőbedobással él, ezt nem lehet abbahagyni.

A capoeiráról elsősorban a kőkemény küzdősport, a harcművészet jut mindenkinek az eszébe, pedig bárki elkezdheti. Miben különbözik a capoeira-aerobik a "normális" capoeirától?

C.B.: A különbsége abban van, hogy a küzdősport akrobatikus jellegét igyekeztünk átalakítani.

Magyarul kiszedtétek a csonttörő dolgokat, mert nem biztos, hogy ezzel kellene fogyasztani az embereket...

C.B.: Úgy alakítottuk ki, hogy ne legyen benne sérülésveszély, ugyanakkor a lendület, a "brazilos érzés" megmaradjon. Ez tényleg egészen más mozgásforma, mint a többi, hangulata van, amit igyekeztünk átmenteni az aerobik változatába is, hasonlóság pedig ezen kívül a mozgástartományban maradt még.

Mióta van Magyarországon capoeira?

G.A.: Körülbelül öt-hat éve.

Meg lehet ebből élni?

G.A.: Ha valaki nagyon komoly szinten van, edzőként műveli és képes arra, hogy egy nagy csoportot vezessen, akkor igen, de milliomos sosem lesz belőle. Nem is erről szól...