A kiállítás célja a XX. század 8 különböző korszakának bemutatása flandriai ízlésvilágon keresztül. Flandriában a design nem márka, vagy személyi kultusz függvénye, ellenben magas színvonalú és minőségi.

Az art nouveatól indulunk, amely korszakban olyan nevek szerepelnek többek között, mint Henry van de Velde, vagy Paul Hankar. Reformmozgalmuk célja a művészi formák a hétköznapi életben való megjelenítése, aprólékos díszítések jelennek meg az épületeken, tárgyakon. Az 1910-ig tartó korszakot az art deco követi, ahol kicsit visszafogottabbak a vonalak. A formák és az anyaghasználat egyszerűbb, ugyanakkor praktikusabb. 1926-tól 1930-ig a konstruktív funkcionalizmus elnevezésű korszak következett, ahol a bakelit felfedezése a művészetre is kihatott. '31-től '36-ig a modernizmus élte fénykorát, Gaston Eysselinck csőbútorai az egyik kiemelkedő újdonság. A második világháború Flandriában is lefékezte a belsőtervezés és az iparművészet fejlődését.

Közvetlenül a háború után nagyon kevés megbízást kaptak a tervezők, mivel az iparnak fontosabb tennivalói akadtak a bútorok és bútorszövetek gyártásánál. Ám a korai ötvenes években fiatal építészek és designerek, mint például Willy Van der Meeren, Jos De Mey és Pieter de Bruyne síkra szállt a modern otthon kényelméért és az új típusú bútorokért: a tömegtermelésű, szociális bútorokért. A hatvanas években számtalan új gyártási módszer és anyag bukkant fel, mindenek előtt a szintetikus anyagok. Az érdekes formai tulajdonságai miatt a műanyag lett az újítás kedvenc anyaga. A hatvenes évek a textiltervezők fénykorát jelentette. A nyolcvanas és kilencvenes évek nemzetközi formatervezési robbanása Flandriában is éreztette hatását. A korszak kulcsszava a minimalizmus, a bemutatott szappantartók, dobozok, székek ennek jegyében készültek.

Ez tehát a flandriai formatervezés elmúlt száz éve szűk szavúan, a tárlat megtekintésére nem érdemes kifogásokat keresni, és decemberig még időnk is van rá.