A graffiti közönségének, azaz a város lakóinak nagy része háromféleképpen vélekedik a házak falán feltűnő rajzokkal kapcsolatban: vagy fel se tűnnek nekik, vagy feltűnnek, és barbár rongálásnak tartják, vagy pedig - és ez a legritkább - feltűnnek, és úgy állnak hozzá, mint dekorációhoz, mint színfoltokhoz a szürkeségben. Ez utóbbinál csak a graffitisek véleményét hallani ritkábban a témával kapcsolatban.
Miért kezd el valaki graffitizni? Hogyhogy nem zavarják azok a negatív reakciók, amik a társadalom túlnyomó többségétől érkeznek a graffitivel kapcsolatban? Miért éri meg neki mind a fizikai, mind a büntetőjogi kockázat? Ezekre a kérdésekre kerestem választ a writing (a graffiti azon ágazata, aminek a writer nevének városszerte való kifújása a lényege) egyik képviselőjénél.
Hány éve, és miért kezdted el?
EUTH: Hét-nyolc éve kezdtem el. Volt egy haverom, aki ezt csinálta, és megtetszett. Olyan dolognak tűnt, amivel volt kedvem elkezdeni foglalkozni.
Művészetnek tartod, amit csinálsz?
EUTH: Nem. Nem a rajzaim minősége miatt mondom ezt, hanem mert nem úgy fogom fel az egész graffitizést, mint művészetet. Lehet művészetként is csinálni, de az már nem writing. Graffitinek lehet nevezni, de nem writing.
Akkor hogy állsz hozzá ehhez az egészhez? Ez egy hobbi, vagy egy életforma?
EUTH: Ez az életem egy része, sok mindent kapok tőle. Az adott pillanatban egyfajta önkifejezés.
Nem félsz, hogy elkaphatnak?
EUTH: Igyekszik az ember, hogy ne lehessen nagyon megfogni. De ha el is kapják, azt egy writer máshogy látja, máshogy gondolkodik arról, hogy ez megkeserítheti az életét, mint egy olyasvalaki, aki mindent törvényszerűen csinál.
Mi történik, ha elkapnak?
EUTH: Magyarországon nem rónak ki több milliós pénzbírságot úgy, ahogy az külföldön megtörténhet. Egyre keményebben büntetik, de a nyugati állapotokhoz képest itthon nem veszik még olyan komolyan. Vagy valamennyi pénzbírságot kapsz, vagy közmunkára köteleznek.
Nemcsak az illegalitás miatt vállalsz kockázatot, hanem bizonyos helyzetekben a saját épségedet is kockára teszed. Megéri ez?
EUTH: Talán felelőtlenség ez, de elsősorban nem is saját magad miatt, hanem a szeretteiddel szemben. Csak a saját testi épségem veszélyeztetése nem tart vissza attól, hogy kockáztassak. Magyarországon egyszer meghalt egy huszonéves fiú a tunnelban festés közben, de ettől még nem rettentek el az emberek attól, hogy metrót fessenek. Nem arra intette ez a graffitiseket, hogy ne járjanak le az alagútba festeni, hanem arra, hogy óvatosnak kell lenni. A kockáztatásnak az is része lehet, hogy fiatalon még nem annyira gondolkodik az ember, de ettől függetlenül így, érettebben is bevállalok veszélyes helyzeteket, csak jobban vigyázok. Amikor már nem vagy olyan fiatal, akkor az is fontosabbá válik, hogy bízz abban, akivel elmész festeni, szóval emberileg is jóba legyél azzal, akivel elkészíted a rajzot.
Tehát most már csak barátokkal mész bele rizikós helyzetekbe?
EUTH: Mivel a graffiti a hírnévről is szól, nem festhet mindenki, akit te szeretsz, akivel te festeni szeretnél. Van egy adott kör, és egyszerűen az abba tartozó emberekkel kell valamilyen szinten együttműködni még akkor is, ha te amúgy emberileg mondjuk nem foglalkoznál velük. Ilyen szempontból a graffiti egy elég vegyes társaságot is össze tud hozni. A writerek között van egy kialakult hierarchia, és aki ennek a csúcsán áll, az minden yard-on, tunnelban festhet, és minél lejjebb vagy a hierarchiában annál kevesebb felületed van a városban.
Mi alapján alakul ez a hierarchia?
EUTH: Hogy ki, mennyire tehetséges, milyen durva dolgokat vállal be, milyen rég óta fest - ezek együttesen, de kiemelten fontos az, hogy mennyi ideje graffitizik valaki.
Megérted, ha valaki rongálásnak tartja a graffitit?
EUTH: Értem azt, akinek ez a nézőpontja, de nem igazán befolyásol. Itt nem arról van szó, hogy nem érdekel, hogy mit gondolnak erről az emberek. Érdekel, és látom, hogy hogyan vélekednek, és pont ezért nem befolyásol. Tisztában vagyok vele, hogy egyesek önző dolognak tartják, hogy ha ráfestek egy ház falára, de máshogy látjuk a világot, más értékek alapján ítélünk. A műemlékrongálást persze senki nem szereti, még a graffitisek sem.
Szerinted, ha az állam több szabad felületet biztosítana a writerek-nek el lehetne érni, hogy a graffiti teljesen legális legyen?
EUTH: Nem. Egyrészt az illegalitásnak is fontos szerepe van a graffitiben, másrészt pedig van olyan helyszíne a writing-nak, ami egyszerűen nem lehet legális. Ilyen például a vonat. Ha olyan lenne a társadalom, hogy a vonat legális felszínné válhatna, akkor valószínűleg a graffiti meg se született volna... Szerintem beteg ez a világ, ami körülvesz minket, és a graffiti ennek a világnak a terméke. Nem véletlenül jött létre, nem hobbiból alakult ki, hanem mert szüksége volt rá valakiknek, mint ahogy most is szüksége van rá bizonyos embereknek.
