Ha valami facsarja az orrunkat, megkísérelhetjük elnyomni a tüsszentést. Van azonban, amikor nem sikerül megálljt parancsolni az ingernek, ilyenkor tegyük a zsebkendőnket az orrunk és a szánk elé, tompítsuk a hangot is, és a levegővel kiáramló váladékot is.

Ha valaki tüsszent, diszkréten illik jelezni, hogy észrevettük, de ha csak a közelünkben ül. Ha a szoba másik végében foglal helyet, nem kell átkiabálni neki. Mondhatjuk, hogy egészségére, vagy hogy jobbulást. Az is elég, ha rápillantunk és biccentünk egyet.

Az orrfújás kényesebb téma, aki nagyon megfázott, ne menjen társaságba, mert másokat is megfertőzhet. Persze aki allergiás, egész nyáron fújja az orrát, az nem maradhat otthon. Gusztus kérdése, hogy ki használ papír- és ki textilzsebkendőt. Mindkét esetben érvényes, ha az orrunkat fújjuk, fordítsuk el a fejünket, ne a partnerünkkel pont szemben végezzük ezt a műveletet. Ha már nagyon használt egy zsebkendő, dobjuk ki, vagy tegyük a mosásba, igazán illendő az lenne, ha egyszeri igénybevétel után már nem vennénk újra elő.

Orrot piszkálni, túrni természetesen nem illik, az ilyen természetes gusztustalanságokat az ember a fürdőszobában szokta elvégezni egyedül. Az egyedül a kulcsszó, ugyanis senkinek nem kell ezt végignéznie. És bár lehet, hogy az autóban egyedül ülünk, attól még a környezetünk látja, hogy épp mire használjuk a kisujjunkat.

Az ásítás azt jelzi, hogy unatkozunk, legalábbis mindenki így gondol rá. Pedig lehet csupán a fáradtság, az elhasznált levegő, az oxigénhiány miatt is. Ez is egy olyan reakció, amit jobb lenne elfojtani, de nem mindig sikerül. A csukott szájjal ásítás általában nem szokott működni, a másik fél valószínűleg észreveszi, hogy arcunkon megfeszülnek az izmok, szemünk könnyes lesz a visszafojtott ingertől. Ha mégis ezt a módszert választjuk, vegyünk az orrunkon nagy levegőket, így küzdhető le a legjobban a reakció.

Ha pedig elkerülhetetlen, tegyük a szánk elé a kezünket, és semmiképp ne adjunk egy jóleső nyögéssel még hangot is neki. Fogjuk rövidre az oxigénhez jutást, és nyissunk egy ablakot, nehogy egy perc múlva újabb ásítással kelljen megküzdenünk.

Egy ebéd vagy vacsora alkalmával előfordulhat, hogy valami beszorul a fogaink közé. Kézzel ne nyúljunk a szánkba, ezért van a fogpiszkáló az asztalon. Azzal megkísérelhetjük kiszedni a zavaró darabot, de a bányászat közben a másik kezünket tegyük a szánk elé. Ha pedig végeztünk, ne rágcsáljuk tovább a fogpiszkálót, hanem tegyük a szalvétánkkal együtt a tányérunkra, de ne a hamutartóba!

Hölgyeknek az étkezés közben lekopott rúzst a mosdóban illik újra felvinni.

Egy köhögési roham nem csak kellemetlen, de egészen kínos is lehet társaságban. Már egy-egy rendszeres köhintés is zavaró lehet színházban például, de a roham még aggodalmat is vált ki a körülöttünk lévőkből. Persze nem feltétlenül értünk aggódnak, hanem magukért, nehogy elkapjanak valamit.

Ha nem sikerül leküzdeni az ingert, menjünk inkább ki a szobából. Ha valamit félrenyeltünk, bizonyára egy-két perc alatt helyrejövünk. Ha kaparja valami a torkunkat, egy cukorka segíthet, de ha ez sem bizonyul hatásosnak, inkább menjünk haza, másnap pedig az orvoshoz.

Mindenki számára legkellemetlenebb testi reakció a szellentés. Nem csak annak ciki, aki elköveti, de annak is kínos, aki észreveszi, és arca eltorzul a felfedezés hatására. Sajnos egyetlen megoldás használható ebben az esetben, úgy kell tennünk, mintha mi sem történt volna. Ha a többiek látszólag már megfeledkeztek a kínos eseményről, kinyithatjuk az ablakot - bár akkor bizonyára mindenki meg lesz győződve róla, hogy mi voltunk a tettesek.

Vannak olyan esetek, amikor szintén nincs mit tenni, tűrni kell: ha valaki krákog, szuszog, liheg. Udvariatlan dolog figyelmeztetni rá, valószínűleg nem tehet róla. Ha azonban dobol az asztalon, és emiatt mi nem tudunk dolgozni, nyugodtan megkérhetjük, hogy fejezze be.

A vakarózás szintén furcsa szokás, társaságban inkább ne tegyük, és ugyanez vonatkozik a körömpiszkálásra is. A fenékbe bevágó bugyi, a férfiasságot zavaró alsónadrág szintén kényes téma, legjobb, ha a legközelebbi nyilvános vécé diszkrét magányában rakjuk helyükre a dolgokat. Ha erre nincs lehetőségünk, legalább alaposan nézzünk körül, nem figyel-e minket valaki, és csak azután nyúljunk a kényes területre - bár egy dolog biztos, ha az utcán nincs is senki, az egyik ablakból mindig figyel valaki.