Ebben az évben a Nemdohányzó Világnap a nőket, a fiatal lányokat helyezi a középpontba. A dohányzás káros hatásaira és veszélyeire kívánja felhívni a figyelmet.
A Magyar Kardiológusok Társasága a többi orvostársasággal karöltve nem kíván tovább asszisztálni a dohányzás okozta társadalom-pusztító hatás terjedéséhez.

A felmérések szerint a világon mintegy 1, 3 milliárd ember fújja nap, mint nap a füstöt, ebből közel 20 százalék a nők köréből kerül ki. 151 országot tekintve a serdülő korú lányok mintegy 7, míg a fiúk közel 12 %-a hódol ennek a káros szenvedélynek.

Maga a dohányzás a tüdőrák okozta halálozás 90-95%-ért, az összes rákhalálozás 30-35%-ért, az idült gyulladásos légúti betegségek 80-85%-ért, míg a szív és érrendszeri betegségek 25-30%-ért felelős.
A cigaretta okozta tragédiák elsősorban a középkorú, 40-50 éves embereket fenyegetik, akik átlag 20 évvel élhetnének tovább, ha nem hódolnának szenvedélyüknek. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslései szerint a világon jelenleg évente mintegy 3 millió ember halála vezethető vissza e káros szenvedély ártalmaira. Ez a szám a következő évezred '20-as, '30-as éveire 10 millióra emelkedhet, ami azt jelenti, hogy a dohányzás okozta következményektől 3 másodpercenként meghalhat valaki a Földön.

Hazánk a dohányzást tekintve sajnálatos módon a világranglistán dobogós helyre került. Évente 30 ezer ember veszíti életét a dohányzással összefüggő betegségek következtében. Ez az egy évben előforduló halálesetek mintegy húsz százalékát teszi ki. Ráadásul a dohányzás következtében elvesztett embertársaink átlagosan nyolc évvel élhetnének tovább, ha felhagynának káros szenvedélyükkel. A személyenkénti cigarettafogyasztás duplája a világátlagnak, vagyis fejenként több mint háromezer szál évente. Ezeket, ha egymás mellé helyezzük, mintegy 250 métert tesz ki, ami annyit jelent, hogy a magyarok közel 2 millió kilométernyi "rudat" – az egyenlítő hosszának negyvennyolcszorosát – füstölik el évente. Ez elgondolkodtató, és ha ez sem rázza meg az embereket, a politikai döntéshozókat, akkor nagyon nehéz lesz még ezeknél is keményebb érveket felsorakoztatni, a problémára irányítva a figyelmet. Nemcsak a felnőttek, hanem sajnos a fiatalok is egyre többen válnak a cigaretta rabjává.

Ezek a szomorú statisztikai adatok gondolkoztatták el a Társaságokat, és motiválták őket abban, hogy erőiket mozgósítva, közösen vegyék fel a harcot a dohányzás és az annak következtében kialakuló megbetegedések visszaszorításáért – hangsúlyozta dr. Tóth Kálmán, az MKT főtitkára. Az együttműködésben aktív szerepet vállaló szervezetek úgy vélik, hogy az eddigieknél jóval szigorúbb, radikálisabb szabályozás életbe léptetése szükségeltetik a tényleges eredmény eléréséhez. A dohányzás hatékonyabb visszaszorításával ugyanis a szív- és érrendszeri megbetegedések és az ezek következtében kialakuló halálozás nagymértékű csökkenése valósulhatna meg – tette hozzá a főtitkár.

A Társaságok szerint ehhez viszont a pillanatnyilag érvényben lévő jogszabályokat az európai normák alapján kellene módosítani, így véleményük szerint a jogalkotóknak a „Nemdohányzók védelméről és egyes dohánytermékek forgalmazásáról” megalkotott 1999. évi XLII.Tv törvény jelenlegi állapotokhoz való igazítását minél előbb el kellene kezdeni.

Ahogy azt a főtitkár elmondta, a pozitív változást kezdeményező szervezetek az általuk aláírt megállapodásban leszögezik: „Szükségesnek tartjuk a dohányzás szigorú tilalmát a munkahelyeken és minden vendéglátóipari egységben (meleg- és hidegkonyhai üzemegységek, büfék, stb). Szükségesnek tartjuk továbbá – éppen a dohányzás „megelőzése” érdekében –, hogy a dohánytermékeket a speciális, csak erre a célra szolgáló szaküzleteken kívül más kereskedelmi egységekben csak a vásárlók számára nem látható helyen és módon (pl. csukott szekrényben tárolva) lehessen tartani.”

A „keményebb” szabályozás nem számít újdonságnak az Európai Unió több államában sem, hiszen számos uniós ország vezetett be a közelmúltban olyan korlátozásokat, amelyek a dohányzás visszaszorítását célozzák, holott az ottani helyzet jóval kedvezőbb képet mutat a magyarországinál. Hazánkban a 14 éven felüliek egyharmada számít rendszeres dohányosnak, míg ez az állítás a 18 éves fiatalok közel felére igaz. Ráadásul 30 éves kor alatt egyre többen válnak rabjaivá ennek a káros szenvedélynek.

Éppen ezért a Társaságok – fűzte hozzá Tóth Kálmán – elérkezettnek látják az időt, hogy egy erős összefogás keretén belül kísérletet tegyenek egy kívánatos társadalmi változás, a tömeges leszoktatás elérésére. Ennek megvalósításához a szervezetek elengedhetetlennek tartják a dohányfüggőség kezelése infrastrukturális feltételeinek állami biztosítását.

Ugyanakkor az orvosi társaságok szorgalmazzák „hogy a dohányzásról történő leszokás támogatásának finanszírozása a tevékenység reális költségeit figyelembe véve történjék meg azokban az intézményekben, ahol ezt a tevékenységet az erre a feladatra képzett szakember végzi a szakmai irányelveknek megfelelően.”