Ahhoz, hogy megértsük, hogy mi is vezet a hiperstimulációs szindróma kialakulásához, először azt fontos megértenünk, hogy mit jelent maga a stimulációs folyamat, és miért van rá szükség a mesterséges megtermékenyítési procedúra során.

„A kontrollált ováriális hiperstimuláció (COH) az asszisztált reprodukciós eljárásokhoz használt gyógyszeres kezelés következtében létrejött normális élettani állapot, melynek során nemcsak egy tüsző, és benne egy petesejt érik meg, ahogy a normál ciklusban szokásos, hanem több. Ennek célja, hogy a kezelés esélyét javítsuk azzal, hogy több megtermékenyíthető petesejtet hozunk létre. A kontrollált ováriális hiperstimuláció és a hiperstimulációs szindróma (OHSS) között a különbséget alapvetően a klinikai tünetek határozzák meg, így elkülöníthetünk enyhe, középsúlyos, vagy súlyos hiperstimulációt.

Az enyhe hiperstimuláció során, amely az esetek hozzávetőlegesen 20-30%-ban fordul elő, hasfeszülésen és diszkomfort érzésen túl egyéb tünetek nem jelentkeznek. Középsúlyos hiperstimuláció esetén hasűri folyadék jelenik meg, de ez szerencsére már sokkal ritkább, mindössze az esetek 1-5%-ban jelentkezik. A hiperstimuláció súlyos formájában pedig a mellkasban is folyadék gyülemlik fel, és mélyreható anyagcsere változások, a vér besűrűsödése, a vese és a májfunkciók romlása következik be. Bár a súlyos hiperstimuláció igen ritka, 1% alatti, akár végzetes következményekkel is járhat, ezért fontos, hogy el tudjuk kerülni ezt az állapotot – tudhattuk meg Dr. Kósa Zsolttól, a Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézet meddőségi specialistájától.
Ez a veszélyes tünet együttes szerencsére ma már jórészt elkerülhetővé vált, azonban fontos szempont, hogy ne csak a nő egészségét védjék a szakemberek, hanem ugyanakkor a mesterséges megtermékenyítés is sikerrel járjon. Ehhez azonban arra van szükség, hogy érett petesejteket nyerjenek ki a szakemberek.
„Nagyon gondos körültekintéssel kell megkezdenünk a stimulációt, a folyamatos nyomon követés pedig elengedhetetlen. A hiperstimulációs szindróma ugyanis korai fázisában felfedezhető a stimuláció során rendszeresen végzett ultrahang- és hormonvizsgálatokkal. A különböző kezelések alkalmazásával ez az állapot kontrollálható, és a megfelelő időben alkalmazott terápiával a súlyos tünetek, szövődmények kialakulása elkerülhető” – magyarázza Dr. Vereczkey Attila, a Versys Clinics meddőségi és endoszkópos specialistája.

A gondos orvosi monitorozás tehát segíthet abban, elkerülhetővé váljon ez a kellemetlen, sőt olykor veszélyes tünetcsoport. Azonban a legújabb kutatások arra is fényt derítettek, hogy mennyi az az optimális petesejt szám, amelyre a szakembereknek törekedniük kell annak érdekében, hogy a nő egészséges gyermeket hozzon a világra.
„Egy most publikált angol kutatás, amely során több, mint 400 ezer nő stimulált ciklusát követték nyomon, fontos támpontot jelenthet a hiperstimulációs szindróma elkerülésében, és a sikerességi arány növelésében. Ez a kutatás ugyanis rámutatott arra, hogy 15-20 közötti petesejt az az optimális sejtszám, amely során még nagy eséllyel nem lép fel hiperstimulációs szindróma, viszont így a legnagyobb az élve születés aránya. Az eredmények azt igazolták, hogy a születési arány folyamatosan nő a petesejtek számával egészen 15 petesejtig, az optimális értékek 15 és 20 petesejt között tetőzik, 20 petesejt fölött pedig egyenletes csökkenés tapasztalható” – számolt be a legújabb tudományos eredményekről Dr. Vereczkey Attila.

Bár a lombikbébi kezelések legfontosabb mérőszáma a megszületett gyermekek aránya, de a szakemberek szerint a kockázatok és szövődmények minimalizálása is fontos szempont. Emiatt a modern szakmai szemlélet szerint az intézmények szakmai programjukban törekednek a hiperstimulációs szindróma mentes klinikák megteremtésére. A két szakember szerint a jövendőbeli édesanyák egészségének védelme érdekében a meddőségi klinikák biztonságosabbá tétele szintén elengedhetetlen szempont.