A csecsemő számára még nincsen igazán múlt és jövő, csak a jelenben él, ezért a halál kérdése is nehezen értelmezhető a számára. Régebben, amikor még a ma gyógyítható betegségek gyógyíthatatlannak számítottak és a családok nagycsaládokban és szűk közösségekben éltek, a halál a gyermek számára is természetes jelenség volt. Később aztán a felnőttek is eltávolodtak ettől a problémától és a gyermekek is ezt a titkolózó, szorongó hozzáállást tapasztalják a halállal kapcsolatban. A mai világban sok minden az életről, az örök ifjúságról szól, a média, a közfelfogás nem tud mit kezdeni a halál gondolatával, ezért nem találjuk szülőként sem a szavakat erre.
A gyermek nagyjából 5-6 éves koráig nem igazán tud különbséget tenni élet és halál között, ezután kezdi el felfogni a halál véglegességét. Nagyjából 9-10 éves korig megszemélyesíti a halált, olyasminek képzeli el, mint egy konkrét személy, a “kaszás ember”, aki elviszi az embereket, csak ezt követően kezdi megérteni a halál véglegességét.
Közeli hozzátartozó esetén, akivel a gyermek gyakran találkozott, a gyász a kisgyerek viselkedésén gyakran nem látszik, látszólag ugyanúgy viselkedik mint azelőtt, játszik, szaladgál, esetleg egészen banális kérdéseket tesz fel a halállal kapcsolatban. Ennek az az oka, hogy a kisgyermek még nem igazán tudja az érzelmeit szavakkal kifejezni, azonban vizsgálatok bizonyították, hogy az álmaiban és a játékaiban is a gyászát dolgozza fel.
Mi változik? Közeli hozzátartozó halála esetén a gyermek viselkedésében komolyabb változásokat is tapasztalhatsz:
- alvászavarok és táplálkozási problémák jelenthetnek meg,
- túlságosan visszahúzódóvá válhat a gyermek,
- regresszió jelenhet meg (egy korábbi fejlődési fázishoz való visszatérés, ez gyakran a szobatisztaság területén jelentkezik pl. a kisgyerek újra bepisil),
- szokatlan viselkedés, furcsa reakciók jelenhetnek meg,
- testi tünetek (hasfájás, fejfájás, szédülés stb.) léphetnek fel,
- iskolás gyerekeknél tanulmányi problémákkal is számolni lehet.
Ezek a tünetek általában rövid ideig tartanak, átmenetiek, néhány hétig tartanak, ezt követően javulni kezdenek. Ha mégsem, akkor érdemes szakember segítségét kérni.
Kérdések halál esetén
Az alapvető szabály mindegyik esetben ugyanaz: minél jobban szorongsz ettől a kérdéstől, minél nagyobb a titkolózás, a feszültség, annál inkább érzi ezt a gyermek is és annál nagyobb lesz benne is a szorongás ezzel kapcsolatban.
Elvihetjük a temetésre?
Igen. A gyermek nem fogja még fel, mit jelent a halál, azt az idő múlásával fogja megérteni, azonban a temetésen való részvétel a gyász folyamatának fontos része. Régen számos halál körüli szertartás, népszokás segített a gyász folyamatában, ma már szinte csak a temetés maradt, ez az, ami megmutatja, hogy ez most már végleges és visszafordíthatatlan. Nyugodtan vidd el a temetésre a kisgyermekedet, arra azonban számíts, hogy egy 1-3 éves kisgyerek nem akarja majd csendben és illedelmesen végigállni a szertartást, lehet, hogy sétálgatni kell majd vele a sírok között, vagy kérdezősködni kezd. Ha ez nagy problémát okozna a számodra, akkor praktikusabb másra hagyni arra az időre.
Megmondjuk, mi lett a kutyussal?
Igen, meg lehet mondani, de nem kell naturálisan részletezni. El lehet mondani, hogy mi történt vele (meghalt) és hogy mi volt az oka (beteg volt, idős volt stb.) Ha kérdez a gyerek, akkor őszintén válaszolni kell a kérdéseire. Ha pedig szomorú lesz, lehet segíteni a gyász feldolgozásában fényképek nézegetésével, rajzolással, a kutyussal kapcsolatos közös élmények felidézésével (pl. lehet mesélni arról, miket csináltak együtt, de akár meséket is lehet kitalálni közösen a kutyusról).
Okoz-e problémát az 1 év alatti babánál, hogy meghalt a nagymama?
Ha minden nap találkoztak, az élete része volt, akkor hiányolni fogja. Kilenc hónaposan még nem érti, mi történt, de lehet, hogy keresi a nagyit a megszokott helyen, 1-2 évesen már többet kérdezhet róla, aktívan is keresheti, vagy akár előveheti a holmijait.
Mindenképpen figyelemmel és türelmesen kezeljük ezt az időszakot, és ne legyen tabutéma az elmúlás. (Forrás: kismamablog)
