"Az egészségesen felnövő és fejlődő ember elsőként szeretni tanul meg, lelke kifejleszti a szeretet képességét. Ha ez a képesség nem fejlődik ki gyermekkorban, az ember lelkileg később mindig kielégítetlen marad." /Lauster/
Hanglejtésünk, mimikánk, testbeszédünk, jelbeszédünk szavainkkal együtt hatnak és hagynak emléknyomokat a csecsemőben - írja dr.Wilhelm Ottó, A szeretet gyakorlata c.könyvében.
Nézzük a legfontosabbakat:
- Simogassuk meg a babát, majd az ő kezével, lábával simogattassuk vissza a saját arcunkat, kezünket. Tegyük a kis kezét, lábát a fejünkre, néhány hasonló mondat kíséretében: "Szeretlek, mert fontos vagy nekem... Nekem is boldogság, ha megsimogathatlak.."
- Amikor megpusziljuk, érintsük meg a baba ajkaival is az arcunkat, és szavakkal is erősítsük meg a viszonzást és örömkeltést: "Megpuszillak, mert szeretem a bőröd illatát... Én így mondom el neked, hogy mennyire szeretlek..."
- Fedetlen, csupasz felsőtestünkre fektessük rá a picit,- ugyancsak csupaszon, - és ezzel a közös érintéssel is beszéljünk hozzá arról, milyen jó érzés is ez.
- Orrunkkal is érintsük meg az arcát, hasát, hátát, és dörzsöljük finoman hozzá. Ugyanúgy az ő orra is érintse arcunkat.
- Finoman a nyelvünkkel is "megcsiklandozhatjuk" fülét, orrát, arcát. Ha ő is kinyújtja nyelvét, tegyük arcunkhoz.
- Az átölelés és viszontölelés néhány érzelmeket is megerősítő mondat kíséretében nagyon fontos kommunikációs forma.
- Az éneklés szerepe egyre fontosabbá válik, altatódalok, népdalok, gyermekdalok gyakori ismételgetése, megnyugvást, kötődést és akár egy elalvás előtti rituálét is megerősíthet.
- Ismerjen meg a baba mindenféle érzelmi megnyilvánulást: örömünket, bánatunkat, tréfás kedvünket többféle hangadással, játékos formában is kifejezésére juttathatjuk.
- Utánozzunk állathangokat: sziszeghetünk, vakkanthatunk, horkanhatunk...természetesen csak óvatosan, nem túl nagy hangerővel. Fütyüljünk, berregjünk, miközben az arcához, kezéhez érintjük az arcunkat.
- Bohóckodjunk, grimaszoljunk, kacsintgassunk,- ismerjen meg minél több jelbeszédet, hogy utánozhassa azokat.
- Gyömöszöljük, táncoljunk, tornázzunk vele. Lovagoltassuk a térdünkön, mellkasunkon, hátunkon, vegyük a nyakunkba. Vannak szülők, akik előszeretettel dobálják a levegőbe a picit, ám ezzel legyünk óvatosak. Rosszul kaphatjuk el, esetleg félelemérzetet válthat ki belőle.
- Az együttfürdés is kellemes érzetet, meghitt hangulatot kelthet.
Megoszlanak a vélemények az együtt és különalvás tekintetében. Az mindenképpen előnyös, ha a baba külön szobában és ágyban alszik, a szülők is pihentebben ébrednek. Ám adjuk meg a lehetőséget, hogy ébredéskor lássa a családtagjait - kicsit magunk közé vesszük - így egyenrangú partnerként kezeljük, miközben beszélünk hozzá.
Ne hagyjuk, hogy másoknak fájdalmat okozzon, mert ami elsőre jópofa cselekedetnek tűnik, az később rossz szokássá válik, amennyiben nem tesszük helyre. Amikor hisztizik, harap, engedetlen, azt is hozzuk a tudtára.
Többszöri cselekedetek, mondatok, hangok a pici számára rögzülnek, és így a szeretetteljes megnyilvánulások válnak számára is szokássá. Ez határozza meg hosszabb távon is a személyiségét, magatartását... Érdemes tehát tudatosan is szeretetre nevelni!
"Míg a Hold a Nap fényét, a baba anyja lényét tükrözi vissza..."
