1. Gyakori, hogy a gyermeknek valójában semmi baja, de tudja, hogy a fájdalommal felhívja magára a figyelmet. Ezt nem úgy kell kezelni a szülőknek, mint manipulációt, hanem el kell gondolkodniuk rajta, vajon miért van szüksége a gyereknek arra, hogy ilyen módon kérjen segítséget a szüleitől. Talán túl kevés figyelmet kap a családban? Talán szorong a közösségben, nem érzi jól magát? Ilyenkor végig kell gondolni, mi miatt folyamodik a gyermeked ehhez az eszközhöz, ahelyett, hogy elmondaná, mi az, ami bántja.
2. Nem az fáj, amit mond a gyermek, hanem valami más. Például gyakori, hogy a kicsi a torkát fájlalja, pedig a füle fáj, vagy fordítva, és a fejfájást is okozhatja fülprobléma, szemprobléma vagy fogzás is. A hasfájás hátterében gyakran áll hasmenés vagy székrekedés, amit pedig éppen a szorongás okozhat.
3. Pszichoszomatikus betegségek. Elfogadott nézet, hogy a betegségeknek nem csak testi eredete lehet, hiszen a szervezetünk a test, lélek és szellem egysége, amelynek ha az egyensúlya felborul, betegség következik be. Ijesztőnek tűnhet, hogy ilyesmi már kisgyermekkorban előfordulhat, mégis így van: a mai világban sok mindent várunk el magunktól és a gyermekeinktől is, akkor is, ha a legjobbat akarjuk nekik. Sok családban a szülők dolgoznak, a gyerekeket pedig egyik helyről a másikra viszik, a gyerekeknek kevés idejük jut a spontán játékra, a közös pihenésre vagy akár a semmittevésre. Az állandó változást gyermekfejjel feldolgozni csak biztos érzelmi háttérrel lehet, ám ezt nehéz biztosítani, ha a szülők maguk sincsenek egyensúlyban. Az asztma, az ekcéma, a vérszegénység, az állandóan újra jelentkező „gyermekbetegségek” egyaránt lehetnek pszichoszomatikus eredetűek.
De mi a helyzet akkor, ha a gyermek „valóban beteg”? A betegségek többsége „csak úgy” jelentkezik, a kicsi elkapja az óvodában éppen aktuális járványt, és ennek látszólag nincsen semmilyen lelki háttere. Nem kell minden megfázás vagy fertőző betegség mögött szorongást vagy más lélektani problémát keresni, azonban a rendszeresen visszatérő vagy nehezen gyógyuló betegséget (például amikor a kicsi bölcsődébe kerül) okozhatja a kicsi félelme, szorongása az új helyzet miatt. Az állandóan visszatérő betegség üzenet a kicsi részéről, hogy nem érzi jól magát az új közegben. Gyakori, hogy az egyik közösségben szorongó, állandóan beteg gyermek egy másik óvodában/bölcsődében vagy másik csoportba kerülve már „nem kap el mindent”, nem lesz beteges.
Segíthet az is, ha sokkal több figyelmet fordítunk a kicsire, ha nemcsak elrohanunk vele minden reggel az oviba, hanem közösen megreggelizünk, vagy útközben nagyot beszélgetünk. Jót tesz, ha ovi után nem rögtön hazarohanunk vele, hanem kicsit még játszóterezünk együtt, vagy sétálunk egyet. A lényeg, hogy a hétköznapok élvezetesek legyenek a kicsi számára, legyen mit várnia ovi után, és hogy mi felnőttek se legyünk feszültek az új helyzet (beszoktatás, munkábaállás stb.) miatt, mert ez a feszültség növelheti benne is a szorongás mértékét. Ha van rá mód, sokat segíthet, ha lazítunk a gyeplőn: később megyünk be reggel a bölcsődébe/óvodába, vagy hamarabb hozzuk el a kicsit, heti egy-két napot inkább a nagymamánál tölt a gyermek, a lényeg, hogy olyan helyzet alakuljon ki, amiben mindenki jól érzi magát.
Fontos, hogy a gyakran visszatérő vagy nehezen gyógyuló betegségek mögött is nézzük meg a lélektani okokat, tehát ne csak a tüneteket akarjuk kezelni, és a gyógyszereket adjuk, hanem a pszichés hátteret is nézzük meg:
● Mi történt mostanában a gyermekkel, ami kiválthatta a betegséget?
● Milyen háttérben húzódó konfliktusok vagy feszültség van a családban, amit a gyermek is érezhet?
● Milyen élmények érik a közösségben, az óvodában, ami szorongást vált ki belőle?
● Hogyan néz ki egy-egy napotok, mennyi feszültséget éltek át (például reggeli nehéz elindulás, esti rohanás)?
Nem csak immunerősítésre és multivitaminra van szükség ahhoz, hogy a gyermeked ne szedjen össze mindenféle betegséget, hanem lelki immunerősítésre, lelki egyensúlyra is, ez utóbbira pedig a legjobb orvosság az egymásra figyelés és a szeretet.
