A kapcsolatoknak, a hozzánk illő pár keresésének kiküszöbölhetetlen velejárója az elválás. Első szimpátia, néhány beszélgetés alapján kapcsolatot kezdünk, de később kiderülhet, hogy mégsem illünk össze a másikkal. A felszínre kerülhetnek olyan zavaró tulajdonságai, tehetnek olyan lépéseket - például hűtlenség –, amelyeken már nem tudunk túllépni. Ilyenkor fontos, hogy átbeszéljük társunkkal, hogy valóban jól értelmeztük e viselkedését, szándékát. Előfordulhat, hogy bizonyos területeken érzékenyebbek vagyunk.
Nehezen toleráljuk, ha a másik késik, rendetlen, vagy más férfiakkal/nőkkel beszélget. Meg kell vizsgálni magunkat, hogy nem nekünk van-e szükségünk önmagunkkal való szembenézésre, különösen, ha ezek a zavaró tényezők újra és újra felbukkannak kapcsolatainkban. Amennyiben megbizonyosodtunk róla, hogy párunk zavaró tulajdonságai alapvető jellemvonások, meg kell fontolnunk, hogy tudunk-e vele együtt élni. Az általa nyújtott számos öröm, a pozitív tulajdonságai megérik-e ezt az árat. Ne áltassuk magunkat, hogy majd megváltozik mellettünk. Ha így is lenne, ne erre építsük a kapcsolatot. (Hányan sodródtak így bele egy bántalmazott helyzetbe!).
Ha eldöntöttük a különválást, legyünk magunkkal és egymással őszinték! Ne nehezítsük a szakítást kétértelmű mondatokkal, bizonytalankodással. A se vele, se nélküle kapcsolatok éveket pazarolhatnak el az életünkből. Ennek elkerülését segítheti, ha felkészülünk a válás utáni időkre.
Erősítsük meg a szociális hálónkat, vegyük fel a kapcsolatot barátainkkal, családtagjainkkal. Keressünk olyan elfoglaltságokat, amelyek megakadályozzák, hogy az átmeneti negatív gondolatok eluralkodjanak rajtunk. Mert ezek törvényszerűen eljönnek. Minél erősebb volt a kötődés, annál inkább.
Minden elválást erősebb, gyengébb gyászfolyamat követ. Ez alatt érzelmileg lassan elengedjük a másikat, közös terveinket, élményeinket. Érthető, ha szeretnénk megspórolni ezt a folyamatot, és félünk az egyedülléttől. Sokan a nem kielégítő kapcsolat ellenére is az együtt maradást választják. Ennek ára sokszor az egymástól való érzelmi elhidegülés, és egyenes út egy rossz házasságba. Ezért is fontos még a tartós elköteleződés előtt szakítani, és keresni a megfelelő partnert.
A házasok helyzete teljesen más. Ők már elköteleződtek. Szerencsétlen helyzet, ha mindez a folyamat már a házasságkötés után játszódik le. Itt fontos lehet, ha egy szakember segít megkeresni a közös pontokat, vonzalmakat, amelyek összehozták a párt, és erre építve megújítani a kapcsolatot. Ez, hacsak nem komoly összeférhetetlenségről van szó, sok esetben sikerülhet. A gyermekes családok esetén pedig, még inkább a kapcsolat gyógyításán kell fáradozni. A társak közötti ellentétek, különbségek a legtöbb esetben közel sem olyan súlyosak, mint ahogy ők egymástól érzelmileg eltávolodva észlelik. A kezdeti összetartó erőre újra rátalálva, visszanyerhetjük a házasság, a biztonságos kötödés nyújtotta örömöt. (Forrás:pszichologuskereso.hu)
