A koronavírus-járvány váratlan módon járult hozzá a családi és baráti kötelékek megerősítéséhez, legalább is közvetlen módon.
Nővérek, akik már több éve nem találkoztak egymással személyesen, most a hetente beszélik meg közös ügyeiket, szülők fonják szorosabbra kapcsolatukat felnőtt gyermekeikkel, akik évekkel ezelőtt kirepültek a szülői házból, nagybácsik nevettetik meg testvérük gyermekét, holott legutóbb akkor történt ilyen, amikor úgy 3-4 éves volt a kisded – mindez pedig történik a Zoom alkalmazás révén, mely hirtelenjében forradalmasította az emberek közötti hétköznapi kommunikációt.
Sokan szeretnék azt, hogy ezek az újra egymásra találások tartósak legyenek, megmaradjanak, még ha a beszélgetések gyakorisága nem is tartható fent hosszú ideig - írja a The Wall Street Journal.
Nagyon sok dolgot az emberek nem is tudtak volna meg egymásról, ha a világjárvány okozta kommunikációs hiátus nem kényszerítette volna őket arra, hogy új utakat keressenek egymás felé – állítja Jeffrey Hall, a Kansasi Egyetem kommunikációs tanulmányainak professzora.
A pandémia kitörése óta Dr. Hall hetente többször is felhívja családtagjait és barátait, olyanokat is, akik más államokban élnek, és akikkel korábban nem tartott olyan szoros kapcsolatot.
Egy dolog az, ha a Facebookon megosztott képeket nézegetjük, és egészen más, ha a hangjukat is halljuk - mondja Dr. Hall, aki sokkal inkább a telefonhívásokat, sem mint a videohívásokat részesíti előnyben. Dr. Hall, a nemrégiben közzétett „Relating Through Technology” című tanulmány szerzője, egy 1947 emberen a közelmúltban elvégzett felmérés alapján azt állapította meg, hogy a videohívások miatt az emberek sokkal magányosak lettek, miután ezáltal ráébredtek arra, mennyire hiányzik nekik a másik.
Catherine Steiner-Adair klinikai szakpszichológus szerint a kapcsolatok megnövekedett gyakorisága - akár ostoba viccek küldése, podcast linkek megosztása, akár a Zoom-on folytatott online beszélgetések - tartós hatást gyakorolhatnak az emberi pszichére.
"Minél több időt töltünk a másik emberrel, még ha ez online módon is történik, annál több helyet foglalnak el a szívünkben a gondolatainkban" – mondja.
Dr. Steiner-Adair mindig is közel állt Kaliforniában élő felnőtt gyermekeihez, gyakran hívta őket, és ők is hívták Catherine -t. A pandémiával azonban ő és férje, akik a Massachusetts állambeli Cambridge-ben élnek, a korábbiaknál jobban igényelték, hogy lássák is gyermekeiket, a Zoom és a FaceTime alkalmazások révén.
"Látni akarjuk őket, tudni akarjuk, hogy rendben vannak" - mondja. Ez a felismerés arra késztette az egész családot, hogy újra gondolják korábbi döntéseiket, melyek azt eredményezték, hogy ennyire távol éljenek legközelebbi családtagjaiktól is.
"A boomer generáció és gyermekeik általában már nem ugyanazon a helyen élnek" - mondja Dr. Steiner-Adair, aki még nagymamája közelében nőtt fel és legalább hetente egyszer látta az idős asszonyt. - "A világjárvány ezt a kérdést mindenképpen a felszínre hozta."
Richard Slatcher, a georgiai egyetem pszichológus professzora két kollégájával egy „Szerelem a Covid idején” elnevezésű projekten dolgozik. A kutatás célja annak feltárása, hogy a világjárvány miként hat arra, ahogyan az emberek egymáshoz kapcsolódnak.
A március 27. és május 8. között elvégzett vizsgálat során a megkérdezett 4767 ember több mint 75 százaléka gyakorlatilag kapcsolatba lépett valamilyen virtuális módon családjával, egyharmaduk gyakorlatilag minden nap. A megkérdezettek körülbelül 25 százaléka számolt be úgy, hogy a megszokottnál többször vette fel valamelyik családtagjával a kapcsolatot.
A vizsgálat azt is kimutatta, hogy az 1-2 fős videókonferenciák inkább kedveltek a családtagok között, mint a 4, vagy annál több ember részvételével folyó közös beszélgetések - mondja Dr. Slatcher.
A pszichológus arra nem igazán tud válaszolni, hogy mennyi ideig marad meg az igény arra, hogy ezt a fajta, a korábbinál jóval szorosabb emberi kapcsolatot fenntartsák családtagjaik és barátaik körében, különösen akkor, ha megszűnnek a korlátozások.
Miután visszatérünk a valós életbe, már nem biztos, hogy ezeket a szoros online kapcsolatokat is ugyanúgy életben fogjuk tartani – mondja. Egy példát is hoz gyorsan: az 1918-as spanyolnátha járvány után az emberek csak el akartak feledkezni az egészről és ott akarták folytatni az életüket, ahol az korábban abbamaradt.
