A Leary által bemutatott 16 interperszonális alaptémából a J: könnyen irányítható és a K: függő, ragaszkodó magatartás összevonásával keletkezett ez az osztály. Az ide tartozó személyek már mind pozitív érzelmi bázisról szemlélik a társakat és önmagukat, de irányítani soha, egyáltalán nem akarnak a kapcsolatokban.
Jól alkalmazkodó (adaptív) formában a ragaszkodás és a függő (dependens) konformitás a jellemző (az utóbbi a későbbiekben /LM-attitűd/ még erősödni fog). Nemcsak a hagyományokhoz való ragaszkodásról van szó - a JK-személyiség mindenkihez és mindenhez túlságosan kötődik: személyekhez, tárgyakhoz, dolgokhoz, szokásokhoz; és minimum zavarba jön, ha bárkitől vagy bármitől meg kellene válnia.
Ő az aki évekig benne marad egy teljesen reménytelen kapcsolatban (nemcsak szerelemben, de barátságban, asztaltársaságban, albérleti viszonyban és munkakapcsolatban is /ez utóbbiakban akkor is, ha ő a főbérlő, illetve a főnök/), mert hátha rendbe jönnek a dolgok, meg úgy megszokta már a partnert, meg őt legalább ismeri már: tudja, hogy mikor mit várhat tőle, tehát nem éri meglepetés... És persze ugyanez vonatkozik a kitaposott cipőre, a lehasznált konyhabútorra, a húszéves rádióra, orsós magnóra, fekete-fehér tévére...
Extrém (maladaptív) fokban a magatehetetlen függőség a jellemző. Kritikus helyzetben - és számukra szinte minden szituáció ilyen - bizonytalan, riadt, ám reményteljes függést, passzivitást "üzennek". A pozitív érzelmi bázisról csodálattal, tisztelettel és szeretettel (nemegyszer rajongással, imádattal) néznek szó szerint fel (a kördiagram aljáról) az erős, határozott emberekre, akiktől együttérzést, segítséget és irányítást várnak s (a fent írt csodálatért "cserében") kapnak is.
Eleinte.
Mert a galambepéjű társak, partnerek, főnökök is epeömlést kapnak előbb-utóbb ettől a riadt, siránkozó, tapadó, kolduló embertől, és - maguk számára is én-idegenként megélve - egyre keményebben próbálják megértetni a JK-személyiséggel, hogy ideje összeszednie magát, mert egyszerűen elviselhetetlen!
A nem-galambepéjűek, a korábban ismertetett BC-, DE-típusúak (a sorozat olvasásába most bekapcsolódóknak mondva: a nárcisztikusok és az agresszivek) meg direkt vadásznak a JK-társakra, hogy móresra tanítsák őket, beléjük töröljék a cipőjüket - vagyis kiélhessék felsőbbrendűségüket, illetve agresszivitásukat.
Akár kényszerből és rossz közérzettel megélve, akár önként és dalolva, de reciprok magatartást tanúsítanak ez esetben is a társak. S bizony, megint annak lehetünk a tanúi, hogy a gyenge diktál, s az erősebb kénytelen vagy siet úgy viselkedni, ahogy a gyenge kiprovokálja.
Próbáljuk most is megérteni: miért éppen ez a ragaszkodó, függő válasz-viselkedés vált uralkodóvá a JK-személynél (hiszen ugyanarra a viselkedésre elvileg még hétféle válasz adható)?
Megint a rubinsteini megállapítást idézem, e szerint a külső okok a belső feltételeken keresztül hatnak. Nézzük tehát először: milyen lehetett ez a külső ok?
Kézenfekvő, hogy az a viselkedés, amire a JK-válasz kialakul, nem lehet JK. Ez a JK-választ kiváltó viselkedés biztos, hogy egy olyan ember részéről tapasztalható, aki a kapcsolatban irányítani akar. Ezt kétféleképpen teheti: vagy negatív vagy pozitív érzelmi bázison állva.
Ha negatív érzelmi bázison áll, akkor a korábban tárgyalt BC- vagy DE-attitűd jellemző rá. Amennyiben pozitív érzelmek vezérlik, akkor vagy NO- vagy AP-attitűd az övé (ezeket később tárgyaljuk majd, de azt már most elfogadhatjuk, hogy ezek azért váltanak ki JK-attitűdöt, mert a célszemély is pozitív emocionális bázisú). A másik három (az FG-, a HI- és az ugyancsak később megtárgyalandó LM-) attitűd azért zárható ki, mert arra nem JK a válasz-viselkedés. Marad tehát a már ismert BC- vagy DE- és a megismerendő NO- és/vagy AP-attitűd.
Elnézést a túl részletes indokolásért, de fontos annak egyértelművé tétele, hogy kinek a hatására alakul ki bizonyos személyiségszerkezetű emberben a ragaszkodó, függő beállítódás.
S a fentiek alapján kézenfekvő, hogy a BC- és/vagy a DE-, de az NO- és/vagy AP-személyiségű ember azokban vált ki JK-attitűdöt, akik úgy önalárendelődök pozitív érzelmi bázisról, hogy közben, tudattalanul félnek az erőt, dominanciát sugárzó partnertől. Az agressziv DE-attitűdre lehet ugyanis hasonló vagy még nagyobb, durvább agresszióval is válaszolni, a versengő BC is kiválthat még keményebb nárcisztikus reagálást. Az így reflektáló emberek nyílvánvalóan nem félnek a partnertől. A JK-személy viszont fél, mert túlzottan respektál. Ez a túlzott respektus, az erő, a dominancia írtózattal vegyes tisztelete okozza, hogy a JK-személy fél az NO- és az AP-partnertől is.
Nem véletlen, vagy így válik érthetőbbé, hogy a JK-személyekre jellemzőek a fóbiák, és itt térünk rá a rubinstejni belső feltételre. Tudjuk, hogy a fóbia (mint beteges iszony) egy valamire áttólt félelmet jelent. Az illető félt valakitől, de mivel ezt nem merte még magának se bevallani, elkezdett - ehelyett - iszonyodni a póktól, a magasságtól, a víztől, a bezártságtól stb. Vagyis áttólta a félelmet egy személyről egy tárgyra, egy szituációra, hogy így "tudatos szinten konformis, pozitív emociókkal viszonyulhasson azokhoz, akik iránt (hiszen fél tőlük) voltaképpen negatív, rebellis módon érezhetne". /Dr. Kulcsár Zsuzsanna: Személyiség-pszichológia, Tankönyvkiadó, Bp. 1974. 78. o./
Most és így érthető a rubinstejni mondás a külső ok és a belső feltétel kapcsolatáról. S hadd mondjam ki félreérthetetlenül: ezeknek a JK-s gyerekeknek vagy negatív érzelmi bázison álló és bűntető-korlátozó (BC, DE-) szülei (gondozói, nevelői) voltak, akiktől féltek, rettegtek gyerekkorukban, vagy szeretetteljes, ám maladaptív, tehát hypernormális, autokrata (NO-, AP) szülei - akiktől ezért ugyancsak féltek is tudattalanul.
Megint a gyerekkor... De ugye emlékeznek (megint) arra, hogy tanult attitűdről van szó, ami módosítható. Idő- és költségigényes terápiával, de módosítható, meg is szüntethető.
Folytatjuk. Addig is konzultációs lehetőség:
(06-1) 24-00-117, 06-20-950-61-33, [email protected], [email protected].
