Descartes állítása szerint: Cogito ergo sum… azaz gondolkodom, tehát vagyok. Eddig már eljutottunk a filozófia és az analitikus gondolkodás segítségével. Itt az ideje, hogy a jóga segítségével azt is megtudjuk, hogy kik vagyunk, amikor nem gondolkodunk. Mi is a valódi énünk az elménken, személyiségünkön, kondicionáltságunkon, belénk nevelt viselkedésmintákon és programokon túl! A csöndes elme egy pillanata is elég hozzá. Ez a végső célja minden gyakorlatnak, amit jógának nevezhetünk.
A jóga eredeti, ősi célja
Az ősi jóga eredeti célja a fizikai test egészségén túl, valódi természetünk felismerése volt. A jóga szó jelentése egyesíteni, egyesülni, összekapcsolni. Tanításának lényege az, hogy az elkülönültség érzete (a többi embertől, a bolygótól, Istentől) illúzió és a Figyelem saját forrása felé irányításával ez az illúzió eltávolítható, és felismerhető, hogy az egyéni lélek és az abszolútum azonosak, a Tudatosság nem személyes, hanem egy egyetemes minőség.
Ez persze kezdetben nagyon ködösnek és misztikusnak tűnhet, pedig a jóga egyáltalán nem ilyen. A jóga semmiben nem mond ellent a mai tudományos ismereteinknek. Ha rendelkezünk akár csak a gimnáziumi tudással az idegrendszerünk működéséről, akkor nyilvánvaló kell legyen számunkra, hogy amit kintnek látunk, az csak a tudatunkban létrejövő, relatív kép a világról. Mélység, távolság, fények és hangok, ez mind csak illúzió, amit a tudomány szerint is az agyunk állít össze hologram szerűen. A jóga és a védánta tanítása ugyanez: a tapasztalati világ végső soron illúzió és a Tudat valódi természetének felismerése kapu a teljességbe. Tulajdonképpen a mai tudomány eljutott már ide is: minden a létezésben egy rendszert alkot és valamilyen nagyobb rendszer része. Rezgések alkotják atomjainkat, atomjaink építik fel sejtjeinket, sejtjeinkből áll a fizikai testünk. Folytathatnánk a sort a bolygókkal, naprendszerekkel, galaxisokkal, világegyetemekkel.
De vajon az ember milyen nagyobb rendszer része?
Nem tudjuk, vagy inkább nem érezzük igazán a nagyobb rendszert, aminek mi is csak egy „sejtje” vagyunk. Sajnos ezt az érzést elveszítettük, nem látjuk a nagyobb képet és ettől talán sokunk fejvesztettnek, céltalannak és elszigeteltnek érzi magát. Tulajdonképpen minden emberi félelem alapja valahol ez a téves tudás, hogy nem tartozunk sehová és a fizikai testtel és az ahhoz tartozó személyiséggel vagyunk egyenlők.
A jóga valódi célja a természetes és „egész-séges” állapotnak a visszaállítása, de nem csak a testünkön.
A jóga egészben értelmezi az embert, sőt egységben valami nagyobbal, segít megteremteni a kapcsolatot azzal, aminek mindig is a része voltunk. Nem egy hitrendszert ad, hanem egy közvetlen tapasztalás lehetőségét a Valóságról.
Eszközei és hatásai mélyebbek és komplexebbek, mint bármilyen sport, ami a fizikai testünk modelljére épül, hiszen a jóga egy nagyobb rendszer részeként és így egy tágabb látószögből értelmez és fejleszt. Mélyebb összefüggésekkel dolgozik, mint ami a racionális elme által felfogható. Éppen ezért tűnhet a jóga testünkön túlmutató része néhány embernek túl misztikusnak, mert a jógában nem lehet mindent megértéssé integrálni, itt az intuíció és a szavakon túli Valóság is szerepet kap.
A jóga története
A Védák leírása szerint az emberiség a jógát Sívától, az „isteni jógitól” vagy „első jógitól” kapta, aki a nyolcmillió-négyszázezer emberek által kivitelezhető testtartásból kiválasztott kétszáz olyan testhelyzetet, ami a hasznukra válik, ezek az ászanák.
A jóga hagyománya és tanításai átszövik a védák mítoszait és dévákról (istenségekről) szóló mondáit, mítoszait, ezekben rendszeresen találkozhatunk jógázó istenekkel és hősökkel. A legtöbb történész az ősi Rig-Védához (Kr. e. 1200-1500) köti a jóga eredetét.
A jóga tradicionális irányzatainak kiemelkedő műve a Bhagavad Gíta (Kr. e. 5. és 2. század között keletkezett), amely a hindu vallás legszentebb könyve is. A Bhagavad Gíta a jóga ősi fajtáit ismerteti, elmagyarázza, hogy a különböző habitusú emberek igényeinek megfelelően mely jógafajtát érdemes választaniuk. A jóga hagyománya és eszköztára évszázadokon, évezredeken át szájhagyomány útján szállt mesterről tanítványra. A jóga ismereteit csak az elsőszülött fiúnak vagy a legjobb tanítványnak adták át. A legtöbb védikus műben is a tanítvány hosszasan kéri a mestert, hogy árulja el a megvilágosodás vagy éppen az öröklét titkát, ezért is hívják a védikus irodalom legfontosabb műveit upanisádoknak, amely szanszkrit szó jelentése: „mellé ülés”.
A jóga első tárgyi emlékei 6-7 ezer éves, meditáló jógikat ábrázoló képek, pecsételők. Az Indus völgyében végzett ásatások során ászanákat és meditációt végző alakokat ábrázoló szobrokat és képeket találtak. Ez azt jelenti, hogy az akkori kultúra meghatározó és fontos részét jelentette a jóga, másként nem ábrázolták volna.
A jóga klasszikus irányzatai
A jóga évezredeket átívelő története során számos jógafajta jött létre. A Bhagavad Gítában Krisna három jógafajtát ír le annak megfelelően, hogy az adott ág milyen eszközöket használ a megvilágosodás felé vezető ösvényen: Karma jóga, Dnyána jóga, Bhakti jóga. A Karma jóga az önzetlen cselekedetek jógája. Célja, hogy az ember túllépjen egoista, önző érdekein, helyette pedig tetteivel egy magasabb célt szolgáljon, ami lehet egy istenség akarata vagy előírásai, de akár az emberiség javára váló szolgálat is. Gyakorlásával, mivel nem erősíti tovább a jógiban a világtól elkülönült én illúzióját, az feloldódik. A dnyána jóga a tudás és bölcsesség jógája. A dnyána jógi a szent iratok tanulmányozásával és filozofikus beszélgetésekkel keresi a megvilágosodás felé vezető utat. Intellektusát használva elsősorban megérteni próbálja a felsőbb erők és a valódi énjének természetét. A Bhakti az istenszeretet és áhítat jógája. A Bhakti jógi Isten szent neveinek ismétlésével, éneklésével mutatja ki iránta érzett szeretetét, így kapcsolódik Istenhez. Ezekből fejlődtek ki a mai tradicionális és alkalmazott jógaformák.
Jóga Szútrák
Az első, átfogó jógarendszert bemutató mű Patandzsáli nevéhez fűződik, aki nemcsak a jóga pontos leírását tálalja, de személyes tapasztalatait is bemutatja. Keletkezésének időpontja ma is vita tárgya, egyesek szerint Kr. u. 400 körül keletkezett, mások szerint a fejezetek stílusa miatt arra lehet következtetni, hogy az első három fejezet Kr. e. 2. században, a negyedik rész pedig Kr. u. 5. században íródott. Nehéz a keletkezés pontos időpontját meghatározni, mert a régi korok indiai bölcsei nem igazán tartották fontosnak az évszámokat vagy a történetírást. Ami biztos, hogy első négy sora tökéletes leírása a jóga eredeti céljának és annak a módszernek, amit valóban jógagyakorlásnak nevezhetünk. Nehéz egy egzakt fordítást adni ehhez a négy sorhoz, Ádám így tolmácsolja őket:
„Immár megtörténhet a jóga megtapasztalása,
A jóga az elmefolyamatok megszűnésekor jön létre,
Ekkor a Figyelem tiszta formájában van jelen,
Minden más esetben azonosul a gondolatok formájával.”
Ezt is olvasd el!