"Kell a pénz a boldogsághoz?""-  hangzik el most költői kérdés. Természetesen kell.

Valamennyi pénzre szükségünk van nemcsak a boldogsághoz - a puszta létünkhöz is. Főleg, ha nemcsak magunkra kell gondolnunk, hanem a szüleinkre is s a gyerekekre, a frissen munkanélkülivé vált párunkra, testvérünkre, barátunkra...

Amikor született ez a mondás, a legszerényebb ház körül is megtermett még minden, amiből nemcsak a mindennapira futotta, de egy kis "pénzmagra" is. Ám a nagy vagyon sem pótolta a szeretetet (hiszen akkor még a suba subához, guba gubához elv alapján köttettek a házasságok) - erre utalt a mondás eredeti jelentése. Meg arra, hogy maga a pénz nem garantálja a boldogságot - mert nem csak a pénz kell hozzá.   

Hadd szóljak a dőlt betűkkel szedett valamennyi névmásról, amely egy másik, ugyancsak régi s az élet szinte minden területére vonatkozó mondást idéz, miszerint érték a mérték. Vagyis, hogy az egyik legfontosabb szavunk így hangzik: elég. Ha másnak mondjuk vagy csak jelezzük egy gesztussal: köszönöm, nem kérek többet.

Ezt a szót kellene többször mondani önmagunknak elsősorban, és jelezni másoknak.

Hogy elég az ételből-italból, lepedő-akrobáciából, tévéből-dévédéből: abból, hogy nagy kanállal esszük az egész életet. Még! Még többet ugyanabból! Majd: újabbat, drágábbat, flancosabbat, többet-tudót, többet-mutatót...

Mert, ha ellent tudunk állni a ránk ömlő reklámoknak, ha nem engedjük, hogy a szükség helyett az irigység motiváljon, elég lesz a munkából is - nem kell harmadik, negyedik állás. Megértjük és meg tudjuk értetni a hozzánk tartozókkal is, hogy egyszerűen nem éri meg. Hogy - vegyünk egy nagy levegőt! - elég a jövedelemből is. Azért, hogy később ne kelljen orvosra, gyógyszerre, válóperes ügyvédre, gyermekpszichológusra költeni az így-úgy megszerzett és felhalmozott/befektetett tőkét...

Érték a mérték.

Ezért mértékkel fogalmazom ezt az intést is - hiszen tudom, hogy nagyon sok embernek az a gondja, hogy legyen egy normális munkahelye, egy berendezett lakása, egy üzemképes autója... Nyilvánvaló, hogy első sorban nem nekik íródtak az eddigiek, hanem azoknak, akik - megteremtve a jól-léthez szükséges és elégséges feltételeket - nem tudnak, nem is nagyon akarnak megállni a hajtásban, a gyűjtésben, a cserében.

Természetesen nem az ellen szólok, hogy ne legyen valamennyi tartalék, hogy ne korszerűsítsük a ruhatárat, a lakást, ne akarjunk nyaralni vagy saját nyaralóval rendelkezni...

Azt szeretném, ha minél többen megéreznék azt az állapotot, amikor ki kell mondani, hogy elég, köszönöm, nem kérek többet.

Megérezzék, hogy pihenni is kell, regenerálódni, kikapcsolódni, feltöltődni - anélkül, hogy sajnálnák azt a pénzt, amit ez alatt az idő alatt kereshettek volna. Tudják lemondani, másnak átengedni a plusz-jövedelemszerzési lehetőséget, hogy eleget lehessenek szeretteikkel...

És nemcsak a szűk családdal, rokonsággal, de barátokkal is: nemzetközi kutatások egyértelműen jelzik, hogy az egészségben megélt hosszú élet egyik helyettesíthetetlen feltétele a baráti kör. Mert nőknek és férfiaknak is szükségük van arra, hogy bizonyos témákat ne vagy ne csak a párjukkal beszéljenek meg, de eszmét tudjanak cserélni az érdeklődési körükhöz bizonyos szempontból jobban, vagy legalábbis másként illeszkedő, a "két önzés titkos párbaján" kívülálló barátokkal is...

A baráti beszélgetésekre fordított időt sem szabad sajnálni - pedig hányan "intézik el" mobilon vagy más technikai-elektronikai úton ezeket a kérdéseket, felmentve magukat és barátjukat azzal, hogy ők ennyire jó barátok...

Hadd mondjak el egy saját élményt (amelyet kollegáim is megerősítettek). Klienseim jelentős része úgynevezett első generációs jómódú ember (több, mint 60%-uk nő, férfitársaim!). Többségük sajnos nem preventív, személyiségfejlesztő vagy ehhez hasonló céllal keres fel, hanem gyógyulni, válságot kezelni, probléma megoldáshoz segítséget kérni jön. Természetesen ehhez is készséggel állok rendelkezésre, de...

Amikor elköszönök tőlük, s azt javaslom, hogy keressenek maguknak egy hobbit, ami a legjobb módszer stresszoldásra, aktív pihenésre, töltekezésre - a legtöbben egy újabb üzlet, vállalkozás létrehozásának ötletét fogalmazzák meg, mondva, hogy ezt csak hobbiból fogják majd csinálni...

Mert nem tudják leállítani magukban a még többet ugyanabból lemezt, s őszintén és hittel el is magyarázzák nekem, hogy ez nem ugyanaz, hogy ez csak hobbi! S én ebből látom, hogy keverik a fogalmakat.

Kérem, segítsenek nekik.

Mondják el, hogy persze kell pénz is a boldogsághoz - de csak mértékkel. Alakítsunk elég-klubokat! Legyen ez a hobbink.

dr.Csiky Antal