Az idézet az alcímben Szabó Lőrinctől való. A Semmiért egészen - rá nagyon jellemző - című versében annak az Erzsébetnek írta ezeket a szavakat, akivel huszonöt éven keresztül volt viszonya (miközben mindketten házasok és szülők voltak), és akitől még a nő halála sem tudta elválasztani. 120 klasszikus szonettet írt a költő a gyászévben, s ezzel a most már minden olvasó számára érthető címmel adta ki: A huszonhatodik év, alcíme: lírai rekviem százhúsz szonettben (tudják: magyar- és erőszakos is vagyok...).

            Egy nagy ugrás következik: Timothy Learytől, a múlt század s talán az egész pszichológia- és pszichiátria-történet egyik legnagyobb formátumú alakjától idézem ide az általa kidolgozott és jelenleg világszerte alkalmazott interperszonális (=személyközi) tipológia és diagnosztika koordináta-rendszerét.

Ennek x tengelye a love-hate (=szeretet-gyűlölet /finomabban: közeledés-távolodás/), y tengelye pedig a dominancia-szubmisszió (=uralkodás-önalávetés) mentén jellemzi az emberek tudattalan interperszonális attitűdjeit.

Hogy hogy kerül ez ide?

Mindnyájunkról képezhető (többek között) egy olyan értékpont is, amely megmutatja, hogy milyen távolságra helyezkedünk el a két tengelytől. Példánknál maradva, ez a pont mutatja hogy miközben uralkodni igyekszünk, vagy éppenséggel önalávető magatartást tanusítunk, pozitív érzelmek vezérelnek bennünket - ez az utóbbi jó esetben mindig jellemző a szerelmesekre.

Vagyis ez a pont  mindig az ábra jobb térfelén marad, amíg tart a szerelem, ott jelzi ugyanis az L a szeretetet (finomabban a közeledést). A jobb térfélen marad tehát a pont, de ideális esetben mozog. S teszi ezt annak függvényében, hogy átvesszük (elfogadjuk) a vezetést, vagy átadjuk (lemondunk róla): önként és dalolva, mert tudjuk-érezzük, hogy ez a pillanat a partnerünké, mert ebben ő a jobb, az ügyesebb - vagy azért,  mert azt látjuk-érezzük, nagyon szüksége van most sikerélményre...

Itt és így kapcsolható Szabó Lőrinc Timothy Learyvel.

Miközben tudjuk, hogy a tudattalanban folyamatosan vetélkedünk a szerelmünkkel, főleg mi, férfiak - de a nők egyre nagyobb része is - ("Két önzés titkos párbaja"), addig (részben ennek ellensúlyozására)  tudatosan vállalnunk kell, nemcsak illik, hogy a fentiek szerint járjunk el.

Természetesen, mi is igényeljük társunktól, hogy ő se lássa bebetonozva a "Ki viseli a nadrágot" kérdést, s ha azt tapasztaljuk, hogy nem elég konzekvens e tekintetben, tegyük ezt szóvá, még a kapcsolat elején.

Mindennapos élményünk kell legyen, hogy rugalmasan, a helyzetnek és testi-lelki sajátosságainknak megfelelően adjuk-adhassuk, illetve vegyük-vehessük át a vezetést. S miközben tudjuk, hogy jók, megtartók a kialakult munka- és vezetés-megosztási szokások, engedjük meg magunknak és a párunknak is (neki esetleg kínáljuk is fel), hogy aktuálisan eltérhessünk azoktól.

Különösen jelentős ez a kérdés, ha nem négyszemközt vagyunk. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ami nekünk természetes, vagy amit mi nem is veszünk esetleg észre, azt  nagyon döbbenten konstatálhatja az a rokon, jó barát, aki csak ritkán lát (együtt) bennünket.

Írtam, hogy többek között  képezhető egy olyan értékpont, amely a tengelyektől való távolságot mutatja. Nos, mint az ábrán látható, 5 ilyen értékpont is képezhető mindnyájunkról - s ez nagyon sok mindent megmagyaráz érthető és "érthetetlen" viselkedésünkről.

Képzeljük el, hogy valaki I. értékpontja a nyílt kommunikáció szintjéről, vagyis az objektív selfről (=énkép) a 8 (NO) osztályban van vagyis ő jó esetben felelősségteljes, kevésbé jóban ún. hypernormális embernek látszik mások szemében (ezért objektív ez a self). Igen ám, de lehet, hogy ez az ember önmagát versengő - nárcisztikus személyiségnek érzi, ezért a II. tudatos önjellemzés, vagy tudatos kommunikáció szintjét tükröző szubjektív self értékpontját a 2(BC) osztályba helyezi. Különböző tesztekkel pedig az állapítható meg róla, hogy a III., az egyéni szimbólumalkotás szintjét tükröző tudatelőttes self értékpontja a 7(LM) osztályba került, vagyis  ő egy kooperatív - túl konvencionális ember, míg a IV., a ki nem fejezett szintjét mutató tudattalan selfje a 4(FG) bizalmatlan - lázadó osztályba sorolja. Végül az is lehet, hogy emberünk eszményi énje az 1(AP) vezető - autokratikus osztályba kerülne, mert ide helyezi őt az V.: értékek szintje, az ideális self.

Tudom, hogy konyak töménységű ez a bekezdés, de egyrészt oldja az ábra: ott tessék megkeresni a különböző római és arab számokat, s meglátják mögöttük a bekezdés szavait is, másrészt (ahogy Móricka mondta: a néni orráról még lesz szó), részletesen megismerjük ezt a rendszert a következő cikk-sorozatban, amely a különböző személyiség-típusokról szól majd.

Most ezért mutatom be ezt az ábrát, mert így látható, nemcsak elképzelhető, hogy milyen iszonyú feszültségek lehetnek egy-egy emberen belül.

Nyílvánvaló ugyanis, hogy ha valakinek mind az 5 értékpontja egy osztályba kerül, akkor ő egy súlyosan  személyiség-zavaros ember (a világ is teljesen olyannak látja őt, amilyennek ő érzi magát - vagyis nincsenek titkai, nincs intim szférája; magát azonosnak  tartja az ideális emberrel - tehát szerényen fogalmazva is nagyképű alak; a tudatos, a tudatelőttes és a tudattalan self azonos tartalmú - ami arra utal, hogy hősünknek nincsenek belső fékjei)...

... de a mi emberünk nem ilyen, hanem nézzük csak:

A párja (is) úgy látja (először), hogy hősünk szereti őt, és így akarja irányítani. Igen ám, de szubjektív selfje azt mutatja, hogy ez az ember állandóan versenyez: partnerével is! Mottója tehát nem az, amit a párja gondol, hogy "Szeretlek, ezt így jó csinálni", hanem az, hogy "A nyomomba nem jöhetsz, pubi!". Az ideális self - részben szocio-kulturális nyomásra - vezető - autokratikus szándékúnak mutatja, de tudat-előttese arról vall, hogy lelke mélyén ő legszívesebben együttműködő és hagyománytisztelő lenne, csak fél, hogy így nem lenne "érdekes" - ezért a benne élő Másik lázadónak, mindenkivel szemben bizalmatlannak akarja láttatni őt.

Nos, könnyű belátni, hogy az ilyen nagy "szórás" hatalmas feszültségekre és belső ellentmondásokra utal. Kevés emberben tudatosodik ez, még kevesebben merik felvállalni  ezeket az ellentmondásokat. Ezért nem nyílnak meg a párjuk előtt sem egészen, mottójuk egy régi Miskolci sikerkönyv címe lehetne: "Színlelni boldog szeretőt", vagy ahogy Szabó Lőrinc zárta  idézett versét: "És én majd elvégzem magamban, hogy zsarnokságom megbocsásd"...

Folytatjuk. Addig is: