Esterhazy Péter: Egy nő

A honi kedvencnél kissé elidőztem több kötet között is vacilláltam, mert van itt kérem nekem olyan favoritom, Szathmári Istvántól a Kő hull apadó kútba, ami az első szerelmem volt, és ezt mint tudjuk, soha nem felejti az ember. Aztán ott van, Rakovszky Zsuzsától a Kígyó árnyéka, és Esterházy Pétertől a Harmónia. Én mégis az utóbbi szerzőtől az Egy nő - t választottam, talán csak azért, mert nálam most ez az aktuális könyv.

A cím, kérem nagy tisztelettel, nem zsákban macska. A mű tényleg komolyan egy nőről szólna. Vagy éppenhogy, sok nőről. Vagy egy férfiről, hogy fordítsunk. ( Ahogy ezt egy...férfi elképzeli.)  Szóval rólunk van írva. A testről. A testiségről. A test árulkodásairól, kitárulkozásairól, satöbbiségeiről. Kapcsolatunk kusza egyszerűségéről, a káosz rendezettségéről, vagy fordítva, ahogy tetszik, vagy nem. (Tetszik). Az érzékiség hatalmáról, felsőbbségéről, midőn e hatalom csúcsán érezhetjük magunkat. S midőn a nő lábainál és előtt.

 A nagysikernek örvendő Egy kék harisnya följegyzéseiből kiderült, világosabban napnál, hogy Esterházy néven szereti nevezni a dolgokat. És itt ebben az esetben, könyvben sem történik egyéb, mint a dolgok folyamatos néven nevezése. Mindössze a megközelítés tárgya változott... (nővé)

 "Esterhazy regényével a magyar irodalom egy nagy könyvvel lett gazdagabb, és végre nagykorú." Mondja Nádas Péter, jó barátja Esterhazy Egy nő c. könyvéről, amely 1995 - ben jelent meg először, és tíz év alatt a tízedik kiadást éli meg, ez a nem túl vaskos, de irodalmilag annál veretesebb kötet, amely nem másról értekezik 97 bővített mondatban, mint hogy milyen nők is vannak. És nő annyi van, mint égen a csillag, de egy nőnek is annyi arca, mint égen a satöbbi.

 Két alapvető típus váltja egymást e könyvben, az amelyik szeret és amelyik gyűlöl.

Van nő amely árnyéknak mondja a férfit, van amelyik gyűlölve akar szünös szüntelen, van amelyiknek sok dolga van de ezek között egyiksem a férfi, van amelyik a múlttal küszködik, van amelyiknek szájszaga van, van akit nem ismerünk, van amelyik szeretkezni, dugni nagyon szeret, van amelyik istenien teszi. Van, amelyik vágyik a tenger után, van amelyik természetbarát, van akinél ki kell várnunk a sorunkat, van amelyiket mi gyűlöljük, van amelyik szünös szüntelen idegesít, van amelyik szünös szüntelen nyugtat, van amelyik szünös satöbbi kirúg, visszahív. Van, amelyik azt szeretné, hogy vékonyak legyünk, van amelyik szeplős és köszvénye van, és még hosszan sorolható lenne.

 Mert hogy van egy nő. Úgy vagyunk vele mint ő velünk, gyűlöl, szeret. Amikor gyűlöl, mi szeretjük, amikor szeret, mi gyűlöljük. Más eset nincs, de Nő annál több.

 Mert van egy nő akit egyre kevésbé szeretünk, de egyre jobban kíván(juk).

 Charles Fraizer: Hideghegy

A mozikból és az Oscar díj átadáskor már jól ismert film, alapjául szolgáló könyvet, nagyregényt, azért is tudom ajánlani mert bár a történet nem egy egetverő, bár van benne háború, gyilkosság, vér, kegyetlenség, brutalitás, de igazán ami megfogott az a nyelvezete volt. A könyv az első betűtől az utolsó leütésig egy egészet alkot, úgy érzem ha egy szót is kivennénk belőle, összedőlne az egész.

 A könyv fordítója az előbbiekben említett Rakovszky Zsuzsa, aki nagyszerűen, ihletetten fordította. Regényben lebilincselő, felemelő élményre lelnek mindazok, akik nem felejtették el a hagyományos nagyregények megkapó világát.

 Az amerikai szerző első regénye azonnal óriási siker lett: neves írók nyilatkoztak elismerően róla.

 A 19. századi polgárháborús Amerikában játszódó nagyregény két szálon futó szenvedélyes szerelmi történet. Inman, a sebesült katona kalandos útón, ezernyi életveszély közepette tart hazafelé, a romantikus és borzongató Hideghegy felé. Költői szépségű tájon, vadregényes és félelmetes vidéken visz az útja, ellenséges és barátságos emberekkel, izgalmas élettörténetekkel találkozik.

 A Hideghegyen az elárvult Ada várja, aki kényelmes, védett gyermekkora után váratlanul teljesen egyedül maradva birkózik a birtok és az élet megszervezésével.

 

Móritz Mátyás