"Korai volt kilencévesen ottalvós táborba iratni a kislányunkat?"
Az, hogy egy gyermek hány éves korától menjen ottalvós táborba, sok tényezőtől függ: például, hogy mennyire önálló, mennyire társaságkedvelő, illetve, hogy milyen tapasztalatokat szerzett korábban. Az olvasói levélre pszichológusunk válaszol.
Kislányom kilenc éves. Beírattuk egy táborba, amire korábban azt mondta, hogy tetszene neki, de minél inkább közeledik az indulás időpontja, annál többször hajtogatja, hogy nem akar menni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy tavaly volt egy olyan táborban, ami nem sikerült túl jól. Túlságosan szigorúak voltak velük a táborvezetők: Balatonon voltak, de minden nap, aki legutoljára jött ki a vízből, az másnap nem fürödhetett.
Nem mindegy, milyen az első táborozási élmény. Fotó: Pixabay
A mi kislányunk akárhogy igyekezett, kétszer is utolsó lett ... Kérte a nevelőket, hogy hívjanak fel bennünket, mert haza szeretne jönni, de nem engedték neki. Este a nagyobbak ijesztgették a kisebbeket, szóval mindent egybevéve nem volt a legsikerültebb tábor. Én nem szeretném, ha ilyen könnyen feladnánk a próbálkozást, hiszen nekem is megannyi jó élményem fűződik a nyári táborokhoz. De anyósom azt mondogatja, hogy kicsi még ezekhez a gyerek, hagyni kéne őt. Nem tudom, mit higgyek: valóban korai még az ottalvós táborozás? Hány éves kortól ajánlott?
Köszönöm, ha válaszol
Üdvözlettel: egy tanácstalan anyuka
Kedves tanácstalan Anyuka!
A levele végén feltett kérdésre válaszolnék először. Az, hogy egy gyermek hány éves korától mehet táborba, sok tényezőtől függ. Kiindulópontként azt javasolnám, hogy kisiskolás korban inkább napközis táborral érdemes megoldani a nyári gyermekfelügyeletet.
Szendrei Judit pszichológus. Fotó: saját
Természetesen minden egyéni döntés kérdése: el tudom képzelni azt is, hogy van olyan kifelé forduló, vagányabb gyerek, akinél már korábban kialakul egyfajta stabil önállóság, és élvezettel el tud tölteni ennyi időt (öt napot - egy hetet) a szülei nélkül. Különösen akkor, ha korábban már aludt nagyszülőknél, rokonoknál, barátoknál többször is. Ugyanakkor én magam úgy vélem, hogy inkább negyedik után, felsős korban érdemes hosszabb időre elengedni táborozni a gyerekeket, amikor a kortárs közösség szerepe egyre fontosabbá válik a kiskamaszok számára.
Az Ön kislánya sajnos rossz tapasztalatot szerzett korábban, így érthető, hogy ódzkodik az egésztől. Anyósával értek egyet: érdemes egyelőre hagyni, hogy a gyermek feldolgozza a tavalyi élményét, hiszen ha most erőltetik, lehet, egy életre elege lesz a táborozásból. Azt javasolnám, hogy ha a napközbeni felügyelet másképpen nem szervezhető meg, keressenek napközis nyári tábort: kézműveskedést, sporttábort, vagy bármi olyat, ami a kislány érdeklődéséhez közel áll. Ha továbbra is bátortalan, esetleg szervezzenek be egy ismerős kislányt, barátnőt, akivel együtt nagyobb biztonságban élvezheti a szülők nélkül eltöltött időt.
Eszedbe jutott már, hogy mennyire hatékony egy biciklis futárszolgálat a városi közlekedésben? A nagyvárosokban, mint Budapest, egyre népszerűbbek azok a futárok, akik kerékpárral oldják meg a csomagszállítást, hiszen a lüktető forgalomban gyorsabban célba érnek, és még a környezetet is kímélik. Mi áll ennek a trendnek a hátterében, és milyen előnyöket kínálnak ezek a szolgáltatások?
A gyerekek világa játékkal, kíváncsisággal és felfedezésekkel van tele: itt az aktivitás és a mesevilág olyan elemek, melyek nemcsak fejlesztik a kicsik képességeit, hanem tartalmasabbá, boldogabbá is teszik a mindennapjaikat.
A természetes szülés fontosságára hívta fel a figyelmet Dr. Siklós Pál, hiszen szerencsére már akár két császár után is lehetséges a hüvelyi szülés, ahogyan ikreknél is. A szülészfőorvos kiemelte a magánegészségügy azon vitathatatlan előnyét, hogy személyhez kötött szülésznő és/vagy szülészorvos választására is lehetőség van.
A női és férfi szervezet egészsége sokszor más jellegű figyelmet kíván. Bár a hétköznapi rohanásban hajlamosak vagyunk a kellemetlen tüneteket elbagatellizálni, a korai odafigyelés gyakran meghálálja magát.
Nőként sokat kombinálunk, ami időnként bosszantó, de néha nem is rossz szokás. Kiváltképp akkor, ha olyan szituáció előtt állunk, mint egy lakásból való költözés az új családi házba.
