E szavakkal nyugtatja meg az idős ember a hebehurgya, esetleg kapkodó fiatalt.

E kifejezéssel illetjük a nyugodt, megfontolt embert.

Nyugodj meg, lassíts! Megéri! Kitartásod meghozza eredményét - hordozza magában az üzenetet.

Lao-ce kínai bölcs mintha a magyar közmondást ültetné át csodálatos lírába:

 "Nincs lágyabb, mint a víz,
mégis a köveket kivájja:
nincs különb nála.
A gyenge legyőzi az erőset,"

                                                                        (Weöres Sándor fordításában)

Azt hiszed, nincs ereje, és mégis a legnagyobb változásokat idézheti elő: épít és rombol.

Gyakran megmosolyogjuk a túlságosan óvatos, minden eshetőséget mérlegelő embereket is. Olyan, mintha nem lennének 21. század kompatibilisek. Hisz nincs idő, állandó versenyhelyzet van, míg a startvonalnál ácsorgunk, hogy miként induljunk el, addig mások már egymást tapossák a pályán.

Ugyan már, a filozófusok ideje lejárt...- legyintünk rájuk.

Csakhogy a letaposottakat maga mögött hagyva érhet nyugodtan célba a "lassú víz, partot mos" taktikát választó ember.

A lassú víznek nincs ereje - gondolnánk. Az erő pedig az élet egy területén sem nélkülözhető.

Mégis: vannak helyzetek, ahol a megfontolt, nyugodt tervezés meghozza gyümölcsét.

Természetesen hordozhat más üzenetet is ez a közmondás. Partot mos - tehát erejével rombol és pusztít. Mindezt alattomosan és csendben.

Olyan emberek jutnak eszembe, akik sunyin, szinte észrevétlenül érik el céljaikat. A "partot" (környezetüket) rombolva egyre jobban terjeszkednek, akár árvízzel is fenyegetnek.

És egyszer csak rájuk csodálkozunk, mert soha nem gondoltuk volna róluk, hogy ilyen pusztításra képesek.

Ilyen "sokarcú" tehát a víz. És mi magunk is.