E szavakkal nyugtatja meg az idős ember a hebehurgya, esetleg kapkodó fiatalt.
E kifejezéssel illetjük a nyugodt, megfontolt embert.
Nyugodj meg, lassíts! Megéri! Kitartásod meghozza eredményét - hordozza magában az üzenetet.
Lao-ce kínai bölcs mintha a magyar közmondást ültetné át csodálatos lírába:
"Nincs lágyabb, mint a víz,
mégis a köveket kivájja:
nincs különb nála.
A gyenge legyőzi az erőset,"
(Weöres Sándor fordításában)
Azt hiszed, nincs ereje, és mégis a legnagyobb változásokat idézheti elő: épít és rombol.
Gyakran megmosolyogjuk a túlságosan óvatos, minden eshetőséget mérlegelő embereket is. Olyan, mintha nem lennének 21. század kompatibilisek. Hisz nincs idő, állandó versenyhelyzet van, míg a startvonalnál ácsorgunk, hogy miként induljunk el, addig mások már egymást tapossák a pályán.
Ugyan már, a filozófusok ideje lejárt...- legyintünk rájuk.
Csakhogy a letaposottakat maga mögött hagyva érhet nyugodtan célba a "lassú víz, partot mos" taktikát választó ember.
A lassú víznek nincs ereje - gondolnánk. Az erő pedig az élet egy területén sem nélkülözhető.
Mégis: vannak helyzetek, ahol a megfontolt, nyugodt tervezés meghozza gyümölcsét.
Természetesen hordozhat más üzenetet is ez a közmondás. Partot mos - tehát erejével rombol és pusztít. Mindezt alattomosan és csendben.
Olyan emberek jutnak eszembe, akik sunyin, szinte észrevétlenül érik el céljaikat. A "partot" (környezetüket) rombolva egyre jobban terjeszkednek, akár árvízzel is fenyegetnek.
És egyszer csak rájuk csodálkozunk, mert soha nem gondoltuk volna róluk, hogy ilyen pusztításra képesek.
Ilyen "sokarcú" tehát a víz. És mi magunk is.
