Az elmúlt hetekben megismerhette a kedves olvasó T. Leary személyiség-tipológiája és diagnosztikája 8 osztályának lényegi leírását. Minden osztálynál bemutattam az "egészséges": jól alkalmazkodó (adaptív) és az extrém intenzitású: szükségképpen rosszul alkalmazkodó (maladaptív) formát. Látható volt, hogy a két forma között - a kialakulást tekintve - nem minőségi, hanem csupán mennyiségi különbség van, és szeretném, ha ez mindenkiben megmaradna az élet legkülönbözőbb területét illetően.

Igen, a mérték és az érték viszonya. Vagyis, hogy a "kis mértékben orvosság - nagy mértékben méreg" ókori eredetű elv nemcsak a gyógyítás területén érvényes... (Ismerem a nagyivók poénkodását, miszerint az alkohol nagy mértékben gyógyszer, s azt is tudom, hogy alig van hazánkban olyan család, amelyet ne érintene fájdalmasan ennek a méregnek a hatása.)

            Frissítsük fel egy kicsit más szempontból is idevágó ismereteinket!

            Leary bemutatásakor jeleztem, hogy 5 szinten 5 én-képet (selfet) vizsgál:

I.                    a nyilt kommunikáció szintjét, vagyis az objektív selfet,

II.                 a tudatos önjellemzéssel a tudatos kommunikáció szintjét, vagyis a szubjektív selfet,

III.               az egyéni szimbólumalkotás szintjét, vagyis a "tudatelőttes" selfet,

IV.              a ki nem fejezett szintjét, vagyis a "tudattalan" selfet, s végül

V.                 az értékek szintjét, vagyis az ideális selfet.

Az I., a II. és az V. szint vizsgálatára interperszonális vizsgáló listát dolgozott ki a szerző, melynek magyar standardja is elkészült, a pályaalkalmasság-vizsgáló intézetekben pl. több ezer gépjárművezetőt vizsgáltak meg és értékeltek segítségükkel. (A III. és a IV. szint vizsgálata nagyon idő- és költség-igényes, ezért felvétele csak különlegesen indokolt esetben történik meg.)

Ez a három értékpont nemcsak önmagában, de egymáshoz való viszonyában is nagyon sokat vall a vizsgált személyről.

Katonásan mondva, ha túl nagy a szórás, vagyis nagyon messze vannak egymástól ezek az értékpontok (lásd a mellékelt ábrán), az legtöbbször súlyos belső ellentmondásokra utal.

Esetünkben a nyílt kommunikáció szintjét, vagyis az objektív selfet jelző O betű csillaga a HI: önmagát háttérbe szorító, mazochista osztályba sorolja a vizsgált személyt: emberünk ilyennek láttatja magát a világgal.

A tudatos önjellemzéssel a tudatos kommunikáció szintjét, vagyis a szubjektív selfet jelző S betű csillaga viszont a BC: versengő, narcisztikus osztályban van. Ez azt jelenti, hogy emberünk - ha egyedül van, vagy ha bedobott-bekapott valamit - viszont azt tudja magáról, hogy egyszerűen nagyszerű, és mi, pancserek,  a nyomába se érhetünk, mert mi vagyunk az arc nélküli massza (vagy, ha cizelláltabb a lelke: "a végzet arra ítélt állata, hogy húzza az igát..."). Ám ugyanakkor

az értékek szintjét, vagyis az ideális selfet jelző I betű csillaga ezzel szemben az AP: vezető-autokratikus osztályban mutat extrém intenzitást, s ez azt jelenti, hogy emberünk álmaiban, fantáziáiban szuper-vezetőként látja magát...

A nagy szórás - ahogy jeleztem - belső ellentmondásokra és belső feszültségekre utal. Az ilyen ember - éppen feszültségét oldandó - könnyen lesz (gyógy)szer-, alkohol- és/vagy szex-függő, avagy workoholic, amit jellemzően munkamániásnak fordítunk. Sokan közülük pszichoszomatikus betegségekben szenvednek, baleset áldozatává válnak vagy öngyilkosságot kísérelnek meg... Mondhatják, hogy túl komor a kép, de - sajnos - nem az. Tessék csak szétnézni.

Az sem jó (látják, ma ilyen sok bajom van), ha túl kicsi a szórás.

Nézzük, miért nem.

Nos, ha az O és az S pont egymás mellett van, akkor hol van annak az embernek titka, intim szférája? Ha a világ ugyanolyannak ismeri őt, mint amilyen a valóságban, akkor nagyon kiszolgáltatott, hisz akkor mindent tudnak róla.

Ha az I és az S van egymáshoz túl közel, akkor emberünk kissé öntelt, hiszen majdnem olyannak látja önmagát, mint amilyen lenni szeretne, amilyennek az ideális embert tartja. Az ilyen mondja azt magáról, hogy szerény, mint a zsenik általában...

S amennyiben az O és az I kerül egymás mellé, az ön-aktualizáció mértékére tudunk következtetni: emberünk (majdnem) olyannak láttatja-mutatja magát kifelé, a többiek által, illetve nekik, mint amilyen lenni szeretne. Ez a viselkedés az előző bekezdésre "rímel", csak ott a belső, itt a külső világ a színpad...

Egy szónak is száz a vége: egyik véglet sem "csont nélküli".

Ám ne feledjék optimizmusom forrását: tanult attitűdökről van szó, amelyek tehát épp úgy átírhatók, mint bármi, amit tanultunk.

A következőkben nehezebb esetekről lesz szó. Addig is konzultációs lehetőség:

   (06-1) 24-00-117, 06-20-950-61-33, [email protected], [email protected].