"Egy nő nem lehet elég sovány és elég gazdag!" - mondta Rotschild asszony, aki bizony tudta, miről is beszél.

A régi időkben a gazdagságot és jólétet a hájas test jelképezte, hiszen akinek volt mit a tejbe aprítania, az sokat is evett belőle. Napjainkra megfordult a helyzet: a jóléti társadalmakban az étel - különösen, az egészségtelen, hizlaló étel - olcsó; gyakorlatilag mindenki korlátlanul hozzájut. Éppen ezért elhízni könnyű és nem kerül sokba - lefogyni és soványnak maradni viszont nem kis anyagi áldozatot követel. A gazdagok tehát drága diéták, személyi edzők, csodaszerek, és még ki tudja mi minden segítségével, pénzt és időt nem kímélve küzdenek a karcsú alakért. Számukra persze a biológiai törvényszerűségek leküzdése sem jelent problémát, amilyenek a korral és soványsággal egyenes arányban megjelenő ráncok.

Ahogy távolodunk az időben a negyedszázados születésnapunktól, úgy emelkedik a fogyás ára. A karcsú derékért szarkalábakkal, később mély barázdákkal kell fizetnünk.

A zsírszövet jótékony hatása ugyanis a barázdák "feltöltése", kipárnázása, aminek eredménye ránctalan, akár 10-20 évvel fiatalabb arc.

Ha tehát hiányzik az elszántság vagy az anyagi háttér a plasztikai sebész igénybevételéhez, ésszel sanyargassuk magunkat, és tudjunk időben megálljt parancsolni a fogyásnak, különben könnyen járhatunk úgy, hogy ismerőseink nem azt mondják: hú de jól lefogytál, hanem tapintatosan megkérdezik, hogy nincs-e valami bajunk...

A megoldás mindenképpen kompromisszumos - el kell döntenünk, hogy felöltözve vagy levetkőzve szeretnénk jobban mutatni; vagyis a fiatalos arc vagy a karcsú test-e a fontosabb.

Lehet még a "kicsit ez is, kicsit az is" mellett dönteni - pesszimista megközelítésben ez esetben se nem sovány, se nem ránctalan az ember lánya.

Akit nem áldott meg a sors arányos, légies alakkal, annak bizony ebben a kérdésben csak rossz választása lehet...

F. K. M.