A rusztikus felületű vászontól a hajszálvékony batisztig változatos kelmék készülnek belőle. Hűvös fogása, magas nedvszívó képessége, jó szellőzése a legkellemesebb nyári viseletté avatja. Egyetlen hibájaként mindössze azt róhatjuk fel a tiszta lenanyagnak, hogy túlságosan gyorsan gyűrődik. Ez azonban mit sem von le értékéből: még a mindenkor makulátlan jólöltözöttséget követelő szigorú diplomáciai protokoll szabályai is megbocsátanak a lennek. Mert ráncai éppen természetességét, valódiságát- és ezzel megkérdezhetetlen eleganciáját jelzik.

 A len szerte a világon elterjedt haszonnövény. Sokoldalú: míg a rostjából textíliát készítenek, magas olajtartalmú magja az élelemiszeriparban hasznosul. A valódi lenvászon nem tartozik a legolcsóbb anyagok közé, hiszen a len termesztése és feldolgozása igen munkaigényes. A ma ismert legelső, egyéb növényi rostok mellett lenből készült textíliák mindegyike Egyiptomból származik, ahol már 5000 táján javában szőtték a batisztra emlékeztető, áttetszően vékony kelméket. A piramisok száraz és gyakorlatilag tökéletesen légszigetelt sírkamráiban némelyik textília több ezer éven át is épségben maradt ránk. A tengeri hajózás fellendülésével a len felhasználása ugrásszerűen megnövekedett: a kender mellett ebből az anyagból, illetve gyakran a két rostot együtt szőve készültek a vitorlavásznak. Ezek a sávolykötésben szőtt erős textilek a farmernadrágok anyagának a közvetlen ősei : a "jeans "és a "denim.

A legszebb és legértékesebb, fátyolszerűen vékony lenszöveteket a fejedelmi udvarok mellett a katolikus egyház számára szőtték: az a hagyomány, hogy Krisztus keresztről leemelt testét lenvászonba takarva temették el, a lent a kereszténység liturgikus jelentőségű textíliává avatta.

A divat csak a huszadik század második felében módosított a lenanyagok hagyományos karakterén. Mivel magas nedvszívó képessége jóvoltából kiválóan festhető, előbb a színes, majd a nyomott mintás lenvásznak váltak mind népszerűbbé. A változatosság kiterjesztette a len funkcióit: felsőruházati kelmeként is egyre nagyobb megbecsülést kaphatott: női kosztümök és nyári ruhák formájában kimondottan elegáns nappali viseletnek számít, a férfiak ruhatárában pedig elsősorban sportos zakóként hozott változatosságot. A kilencvenes évek textilipari fejlesztései során kiderült, hogy a len más szálakkal is keverhető: pamuttal társítva könnyebb, gyapjúval rugalmasabb és kevésbé gyűrődő, viszkózzal vagy mikroszállal pedig fényesebb és kisebb súlyú anyagok készíthetők belőle. Puhaságával, lágy tapintásával, gyöngyházas fényével igazi /és meglehetősen költséges/ különlegességnek számít a len és a tiszta selyem keveréke.

A tiszta lenszövetet hűs fogás, selymes fény, nagy szakítószilárdság, jó formatartás, szennylepergető képesség és kiváló légáteresztés jellemzi.. Viszont nem jó hőszigetelő, ezért az öltözködésben alapvetően nyári viseletként kap szerepet. Kíméletes mosást kíván, a frissen vásárolt lenszövetet pedig feldolgozás előtt tanácsos beavatni, mert meleg vízben jelentősen összemehet.