A pandémia teljesen felforgatta az észak-olaszországi Emilia Romagna régióból származó Valentina Miozzo életét (is).
A fiatal olasz lány honfitársainak szervezett külföldi utakat, és Olaszországban vezetett külföldi turistákat, magyarul a szakmája, de az érdeklődése is az utazáshoz kötötte, márpedig tudvalevő, hogy ez a szakma igencsak megszenvedte az koronavírus járványt, és a nyomában járó lezárásokat.
Valentina Miozzo elsősorban olyan utakat kínált, ahol a programot a fenntarthatóság eszméje határozta meg, azaz a környezettudatos turistákra építette üzleti modelljét. Az volt a célja, hogy aki vele tart, az ténylegesen, de átvitt értelemben is a legkisebb ökológiai lábnyomot hagyja maga után.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Mindemellett vezetett egy rendkívül népszerű blogot is, Viaggiare Libera, azaz Szabad utazás címen. "Mindent a turizmusra építettem" - mondja. "Mindig valahol úton voltam - évente körülbelül hat hónapig távol éltem az otthonomtól."
És akkor beütött a krach, jött a járvány, és leállt a turistaáradat.
Az első hullámot – ami Olaszországot ütötte meg a legjobban – részben tétlenségben töltötte, folytatta a blogolást és az online promóciós munkát, de nem utazott sehová, hogy aztán a járvány csillapodtával egy kifejezetten érdekes ajánlat találja meg.
"Szeptemberben megkerestek az Instagramon, hogy a sarkkörön vezessek egy vendégházat. Alig akartam hinni a szememnek."
A döntés nem volt egyszerű, de ha már nem tudott utazni a szokásos módon, így lehetősége nyílott, hogy megismerje a világ egy egészen eldugott szegletét, ezért elvállalta a felkérést.
Rá egy hónapra megérkezett Kongsfjordba, csaknem 4000 km-re korábbi, modenai otthonától.
A különbség nem is lehetett volna égbekiáltóbb. Modena egy 185 ezer lakosú, nyüzsgő város, Michelin-csillagos éttermekkel, nyüzsgő élettel, tele történelmi emlékkel, köztük egy 12. századi katedrálissal. Kongsfjordnak mindössze 28 lakosa van.... és ennyi.
"A legközelebbi szupermarket és a repülőtér is 40 km-re van" - mondja Miozzo. "A legközelebbi kórház pedig 322 km-re.”
Télen az utak gyakorlatilag járhatatlanok, de ha enyhébb is az időjárás, akkor sem kellemes kaland bevásárolni, vagy orvoshoz járni.
"Semmi elvárásom nem volt a hellyel kapcsolatban, direkt nem alakítottam ki magamban ilyeneket, persze azért arról voltak fogalmaim, hogy hová megyek, hogy gyakorlatilag teljes elszigeteltség, és szélsőséges időjárás vár majd rám, de mindez nem szegte a kedvemet. Sőt!”
Valentina ráadásul még soha nem volt Norvégiában.
„Nem sokkal megérkezésem után kezdődtek a fehér éjszakák, ez hihetetlen élmény volt, két hónap teljes sötétségben; nem is annyira zavaró, a nagy fény elviselhetetlenebb.”
Május közepétől július közepéig viszont a Kongsfjord az éjféli napsütésben fürdik. "Két hónapon keresztül nem nyuszik le a nap, és mivel a biológiai óránk nehezen áll át, a lehetetlenséggel határos elaludni „éjszaka” - mondja. "De a nehézségektől eltekintve, ez egy gyönyörű és gazdag élet."
A rendkívüli időjárás pedig valami rendkívül fontosra is megtanította Valentina Miozzo-t.
„Amikor egy olyan országban élsz, a déli országokra gondolok, ahol az energia javarészt külső forrásokból érkezik, legyenek azok az embertársaid, vagy éppen a természet, nos, akkor valahogy hozzászoksz ahhoz, hogy másban keresd a forrást, másból töltekezz.”
„Ha viszont egy olyan elszigetelt helyen vagy kénytelen élni, mint a norvégiai Kongsfjord, akkor elég hamar rájössz arra, hogy csak magadból tudsz erőt meríteni, te vagy a forrása saját magadnak - ez egy csodálatos felfedezés - különösen, ha két hónapig nincs fény."
Bármennyire is elszigetelt is a világtól ez az aprócska norvég település, lakói között mégis számos nemzetiség képviselőjét találni.
Kongsfjordban még nem fordult elő egyetlen Covid-19 eset sem, és bár Norvégia legtöbb városában különféle korlátozásokat léptettek életbe, ez a tundrai település, a szélsőséges elszigeteltsége miatt, a járvány alatt is addig megszokott életét élte.
"Hét hónapig nem viseltem maszkot" - mondja Miozzo. "A turizmus és annak tömeges formája a pandémia után meg fog változni. A járvány előtt a magamutogatás is része volt az utazásnak, selfie-ket készítettél magadról, és azt feltöltötted a közösségi média valamelyik platformjára, így növelted egyéni hírneved, növelted az ázsiódat. Ez a múlté. Az exhibicionizmus egyre inkább háttérbe szorul, az élmény a tied lesz, magadért utazol majd, nem azért, hogy a kirakatba tegyed.”
Talán bensőségesebbé válik a világunk, és egy kicsit le is lassul – reménykedjünk együtt Miozzó-val, aki bloggerként már a pandémia előtt is a Slow Travel elkötelezett hírnöke volt.
(CNN)
