A kivizsgálást még ma is a nőknél kezdik, pedig orvosilag bizonyított, hogy a várva várt teherbeesés elmaradásért bizony 50%-ban a férfiak a felelősek.

Amennyire természetesnek tartják a férfiak, hogy párjuk felfekszik a nőgyógyászati vizsgálóasztalra, és "kiszolgáltatja magát" az orvosnak, annyira megszégyenítőnek tarják, hogy egy zárt szobában, egyedül sperma mintát adjanak.

Pedig ezzel az egyszerű mintavétellel már ki is derülhet, hogy a probléma nála van-e.  S ugyanúgy, ahogy a nőknél, a férfiaknál is több lehetőség van a probléma orvoslására, és a kívánt megtermékenyítés elérésére.

De nézzük, milyen problémák okozhatják a férfiak spontán nemzőképességének elmaradását.

- Gyakori probléma a kevés spermaszám, vagy az ondósejtek "lustasága", azaz nem elég fürgék ahhoz, hogy a rendelkezésükre álló idő alatt eljussanak a petesejthez és befúródjanak.

- A vizsgálat során makroszkóposan vizsgálják az ondó mennyiségét, pH-ját, állagát, majd mikroszkóposan a spermiumok számát, mozgékonyságát, szerkezetét. Bár a vizsgálat egyszerű, a kezelés akár egy-három hónapot is igénybe vehet: a hímivarsejtek érése egy nagyjából három hónapos folyamat, így a spermaszámban tapasztalható eltérés esetén csak ennyi idő alatt remélhető eredményt az orvos által előírt terápiától.

- Ha az eltérés oka gyulladás, akkor valamivel könnyebb a helyzet, hiszen ez antibiotikummal viszonylag könnyen kezelhető, és sokszor már egy hónap alatt is eredményre vezet. A kezelés mikéntjét andrológus szakorvos dönti el, mivel néha egy apró műtéti beavatkozás - például a here visszeressége esetén - többet használhat a gyógyszeres kezelésnél.  A here visszeressége miatt ugyanis a here hőmérséklete magasabb, és emiatt károsodhatnak az ivarsejtek.

Természetesen a kezelés után újabb mintát kell szolgáltatni, melyet újra megvizsgálnak, s ha minden rendben, akkor lehet újra próbálkozni.

- A meddőség okozója lehet az is, ha sérült a férfi Y kromoszómája. Az Y-kromoszóma hosszú karjának igen fontos szerepe van a hímivarsejtek kialakulásában. A legújabb kutatások során már sikerült felderíteni a spermiumok normális éréséért felelős, Y-kromoszómához kötött géneket, amelyek hiánya jelentősen rontja, vagy teljesen meg is gátolhatja a spermaképzést.

A modern, mesterséges megtermékenyítő eljárásoknak ma már olyan esetekben is születhet azonban gyermek, amikor a herében egyáltalán nem termelődik spermium és az ivarsejtek csak a hereszövetből izolálhatóak különféle módszerek segítségével. A párnak azonban azzal is tisztában kell lennie azonban, hogy ha a csökkent spermiumtermelődés mögött genetikai okok állnak, akkor számolni kell azzal a lehetőséggel, hogy a mesterséges megtermékenyítés eredményeként születendő fiúgyermek Y-kromoszómája révén örökölni fogja apja betegségét, és évekkel később maga is mesterséges megtermékenyítésre szorulhat.