Érett, finom és mennyi illatú eper csábítgat bennünket a szegedi piacon. Sajnos hiába vallom magam is,hogy lehetőleg az idénynek megfelelő gyümölcsöt kapja a gyerkőcünk, erről le kellett mondanunk az eper esetében.
Igaz, hogy egy-két szem eper nem okozott gondot, de egy óvatlanul elfogyasztott nagyobb mennyiség már hatalmas hólyagokat okozott a fülén, ami csak napok múlva tűnt el.
Az eperallergia nálam is sokáig tartott és számtalan magyarázatot olvastam ennek okáról.
Két hete azonban a Születés Hete rendezvénysorozat keretében részt vettem Dr. Kalmár Gergely génkutató és nemesítő előadásán, s ott érdekes, eddig még soha nem hallott információt tudtam meg az eperallergiáról.
Az előadó többször is hangsúlyozta, hogy mennyire fontos, hogy saját konyhakultúránknak megfelelő élelmet vegyünk magunkhoz, vagyis olyan táplálékokat fogyasszunk,amelyekre génjeink be vannak kódolva.
S itt kell bizony keresnünk az eperallergia egyik lehetséges okát is.
Talán nem teljesen ismert, hogy az első spontán keresztezéses nemesítés Hollandiában történt az 1500-as években: itt kereszteződött a gömbölyded bogyójú európai eper fajta, a másik parcellában termő inkáktól származó fajtával. Ebből a kereszteződésből magot fogtak, s így született meg a nagyméretű úgynevezett ananászeper.Ez a fajta azonban tartalmaz egy két százaléknál alacsonyabb fehérjemennyiséget, ám ez a csekélynek mondható fehérje mennyiség is elegendő ahhoz, hogy allergiás reakciót váltson ki a gyermekek szervezetében.
Hiszen szervezetüknek idegen az eperben felismert fehérje. Elgondolkodtató...
Sajnos nekünk is le kell mondanunk erről a finomságról, hiszen a lányomnál kialakult heves allergiás reakció egyértelművé tette, szervezet nem tolerálja az epret. Bízom benne, hogy idővel azért ő is csemegézhet belőle.
K. V.